Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VI.)

jöttek, nem is bánták meg, hogy részt vehettek ezen a nagyon is hangos és feszült légkörben lefolyt népgyűlésen, amely a győri munkásság előtt is feltárta a fővárosban történt eseményeket, azok előzményeit, okait és a dolgozó tízezrek harci elszántságát. Az előadó nagy érdeklődéssel várt felszólalása során a következőket emelte ki: Elsősorban Désy Zoltán felmentési ügyével foglalkozott (aki Lukács László miniszterelnök panamáit felfedte), és a győri munkásságnak is tudomására adta, hogy a tárgyalások során kiderült, miszerint egyetlen bank négymillió koronát adott választási célokra, mely hatalmas összeg a választók megvesztegetése céljából került az állam pénztárába. Ez a tény újból csak sürgeti az általános, titkos és egyenlő választói jog törvénybe iktatását, mely gyökerében kiirtaná az ilyen panamázások lehetőségeit. — Tisza István házelnöki működésével kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy számára az alkotmányban biztosított jogok és a szentesített törvények csak arra jók, hogy azokat kényekedve szerint felrúgja. A kormányalakításra is csak azért kapott megbízást, mivel Tisza István és a dinasztia rögeszméi, érdekei egyaránt megegyeznek. A legérdekesebb és egyúttal legmerészebb kijelentések azonban ezután következtek. Klárik ugyanis a tömeg közbeszólásai és az ügyeletes rendőrtisztviselő figyelmeztetései mellett az alábbiakat jelentette ki: „Mi Tisza programja? Először a béke jelszavával közeledik az ellenzékhez — de ez magában is őrült gondolat —, majd kijelenti, hogy ha békekísérletei nem vezetnek sikerre, a következményekért az ellenzékre hárítja a felelősséget. — Az ellenzéket palotaőrséggel és mandátumfosztó javaslatokkal akarja letörni, minket, az utcát pedig, kik forradalmat jelentünk, a pártvezérek lecsukatásával, a szakegyletek feloszlatásával és az utcának fegyveres erővel való megszállásával akar féken tartani. — De mi nem ijedünk meg, a szociáldemokrata munkásság természete olyan, mint a gumilabda; minél jobban a földhöz vágják, annál magasabbra ugrik ! S ha jön a forradalom, akkor meglesz tisztító hatása, megtisztul a polgári élet levegője, nekünk vesztenivalónk nincs, csak nyerhetünk. De aki szelet vet, az aratja majd a vihart. Minket megtörni nem lehet, több üldözésben nem lehet részünk, a párt emberei ültek már polgári vétségekért összesen 360 évi szabadságvesztést. Tisza üldözését is kibírjuk, de addig nem lesz nyugalom Magyarországon, amíg a demokratikus választójogi törvényt meg nem alkotják!"

14 Krisztinkovich Antal rendőrfogalmazó, a kirendelt megfigyelő azért figyelmeztette a szónokot, mivel sértő módon foglalkozott beszédében a király személyével. A közbekiáltások ellen — amelyek a köztársaságot és a forradalmat éltették — mit sem tehetett. Ilyen körülmények közt zajlott le ez a népgyűlés, amelyről Barsi lapja — mint már említettem — nem közölt beszámolót. Nem tartom valószínűnek azt, hogy ez a momentum elkerülte az újságírók figyelmét. Inkább arra gondolok, hogy a szerkesztőség célszerűbbnek vélte, ha nem kommentálja ezeket a fejleményeket. Már pedig beszámolót írni állásfoglalás nélkül, ez igen furcsán hatott volna ! A városvezetőség helytelen, sőt minősíthetetlen szociálpolitikáját azonban ezekben a hetekben is kipellengérezte, annál is inkább, mivel kiderült, hogy a munkásházak régóta beígért építése terén mind ez ideig nem történtek konkrét lépések. Ez abból derült ki, hogy a tanács csak június hó második felében kívánt előterjesztést tenni e létesítmények tervezése kérdésében. 13 MMTVD IV. köt. 622—625. 14 GySmLrl. Főispáni iratok. 73/1913. biz. — Lásd még: MMTVD IV. köt. 627. 301