Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VI.)

hiszen ez a terv már az első világháború kirobbantásának árnyékát vetette helyileg előre. Igen aggodalmasan fogadták ezt a hírt, annál is inkább, mivel a munkáscsaládok a drágulás növekedésétől tartottak, ha a város 46 000-es fogyasztói létszáma hirtelenül 5 ezerrel fog gyarapodni. — A másik jelenség viszont általában a városvezetéssel való elégedetlenségből eredt. A város gazdasági és szociális életét is irányító tanács ugyanis igen bőkezűen adakozott, ha új iparvállalatok létesítéséről vagy bővítéséről volt szó. Ez történt az ágyúgyári telkek és egyéb kedvezmények biztosítása esetében, de ugyancsak hasonló intézkedések láttak napvilágot akkor, amidőn a Vagongyár igazgatósági és irodai helyiségeinek, illetve épületeinek az ügyét tárgyalta a közgyűlés. A felhördülés nagy volt, habár a helyi polgári sajtó nagy igyekezettel magyarázta, főleg az ország első nagy ágyúgyárának létesítési előnyeit. Barsi József már óvatosabb volt és a megnyugtatást célzó magyarázatok mellett nem titkolhatta el a munkásság jogos követeléseit, a városatyákkal szemben hangoztatta elmarasztalásait. Április 6-i „Szemle" rovatában ugyan azt írta, hogy „Ahol erős és fejlett a kapitalizmus, ott erős és fejlett a munkásmozgalom is. Ez pedig csak előnye és diadala a szociáldemokráciának." — De egy héttel később már a következő kitételek, a városban közszájon forgó méltatlankodások közlését is kívánatosnak tartotta: „Az ágyúgyárra rögtön talált fedezetet a város, de a munkásházakra, amelyeknek ügye már évek óta húzódik és vajúdik, nem talál." — „Itt vagyunk a nyárnak a küszöbén, de nem tudjuk, hogy az olyan régen ígért ingyenes népfürdők megépülnek-e már, illetve megépülnek-e az idén?" — Vagy a Vagongyárral kapcsolatban: „Ebédlőtermek még a mai napig sincsenek, de nincsenek öltözők és fürdőszobák sem. Ezen a téren minden a régi a vagongyárban. Ebédelni a munkások a Batthyány térre járnak, mivel a vagongyári fűtetlen és hideg, öltözködni a szabadban öltözködnek, fürödni pedig sehol sem tudnak, mivel nincs hol fürödj ének."

10 Nem éppen a legkedvezőbb körülmények között került sor a munka napjának, május elsejének a megünneplésére. Félő volt, hogy a csalódások nyomán bekövetkezett levertség és elkeseredés ebben a vonatkozásban is éreztetni fogja kihatásait. A helyi munkáslap hivatkozott is az osztálytudatos munkásság immár hagyományossá vált seregszemléjének méltó megtartására, de erre nem volt különösebb szükség, mivel a győri szakszervezetek fizikai dolgozói nem feledkeztek meg a nap jelentőségéről, mozgalmi fontosságáról. Dr. Angyal Armand városi főkapitánynak a főispánhoz felterjesztett jelentése is ezt igazolja, amelyben a következőket olvashatjuk: „A szociáldemokrata párt f. évi május 1-én, mint rendesen szokta, tüntető felvonulással egybekötött népgyűlést tartott, mely minden rendzavarás nélkül s rendben folyt le. — A felvonuló munkások száma indulásnál közel 300 főre, a menet közben csatlakoztak beszámításával 700 főre volt becsülhető. — Menet közben munkásdalokat énekeltek, s az ismert jelszavakat kiabálták; durva felkiáltás miatt egy esetben történt rendreutasítás. — Rudas Sándor előadó május 1. jelentőségét ismertette, a munkásság felvonulását csapatszemléhez, költségvetéshez és zárszámadáshoz hasonlította. Ismertette az 1889. évi párizsi kongresszusnak május 1. megünneplésére vonatkozó határozatát, ezen ünneplés 10 évi tilalmazását, s az e körül folytatott küzdelmek eredményét, a munkásbiztosító-választás, a terve vett sztrájk tanulságait és a Népszavát ajánlotta pártolásra."

11 — Miként a rendőrhatósági beszámolók általában, ez sem írta meg 10 Na (1913) 13. és 14. sz. 11 GySmL:l. Főispáni iratok. 56/1913. sz. 299