Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Balázs P.: A céhrendszer problémái Győrött a XIX. század első felében

elbocsátani kényszerül. De akadnak olyan mesterek is, kik társuktól a télen kitartott legényt tavasszal elcsábítják. „Mily jótékony leend tehát a jövendőben a mesterre nézve, ha legényét csak addig tartja, míg reá szüksége van." A céh tehát kéri a városi tanácsot, hogy „A hetes csizmadia legények felfogadását tárgyazó Rendszabályok" című tervezetét pártolólag terjessze fel a Helytartótanácshoz. A tervezet az atyamester feladatává teszi a vándorló legények elosztását: a vándorló legények nála jelentkeznek munkára, s nála jelentik be igényeiket a mesterek is, akik tőle sorszámot kapnak. Ha a mester a hozzá küldött legényt nem fogadja el, csak a többiek igényeinek kielégítése után kerülhet újra sorra. A legény a kijelölt mesternél 2 hétig köteles dolgozni, s utána vagy szerződik, vagy újabb munkaadóért jelentkezik az atyamesternél. Akárhogy is szerződik azonban a legény, karácsony, húsvét, pünkösd és úrnapja, továbbá vásár előtt — hacsak két héttel előbb fel nem mondott — a műhelyt el nem hagyhatja. Ellenkező esetben a legény mesterét heti két és fél váltóforinttal kárpótolni tartozik, a várost azonnal el kell hagynia, s oda fél éven belül nem is térhet vissza. Ha az atyamesternél nincsen igénybejelentés legény alkalmazására, akkor a városba érkező legény 48 órán belül köteles továbbmenni. A hétfőn dorbézoló legény egész heti bérét elveszti, a mester pedig, ha legénye korhelységét elnézi, s őt nem jelenti fel, legénye bűndíjának kétszeresét fizeti. A legény heti bére műhelybe állásának első két hetében — amennyiben naponta 2 pár vásári csizmát jól elkészít — 2 váltóforint. A későbbi időre szabadon szerződik. Külön figyelmet érdemel a Rendszabályok 9. pontja, amely — nyilván a korábbi tapasztalatok alapján — kimondja, hogy a legényeknek „alattomos gyülekezeteket tartani, egymást műhelyeikről lebeszélni, a hetibérek mennyiségéről határozatokat tenni keményen tiltatik. E tilalom ellen cselekvők lázítóknak tekintendők, s érdemlett büntetésük végett az illető törvényhatóságnál bejelentendők." Nyilván nem véletlen, hogy a legények szervezkedésének megakadályozására irányuló törekvésekre a legnépesebb és a legtöbb legényt foglalkoztató (1846<-ban a céhben 302 fő dolgozik, s közülük 138 fő a mester, 129 fő a legény és 35 fő az inas) céh irataiban találunk adatokat. A tervezettel kapcsolatban megjegyezzük, hogy azt a győri csizmadiacéh előzetesen más városok céheivel is véleményeztette. A pozsonyiak válaszukban úgy «nyilatkoztak, hogy már náluk évek óta az a szokás: a legény elmehet, amikor akar, s a mester is akkor mond fel neki, amikor akar. A kőszegiek javaslata volt, hogy a legény bizonyos ünnepek, illetve a vásárok előtt legalább kéthetes felmondással távozhasson el, amint ez a győri tervezetbe bele is került. A pécsiek úgy vélték, hogy a tervezet országos bevezetése alapján megszabadulnak minden bajtól, s ezután csak akkor tartanak legényt, amikor akarnak. (Egyébként ők vetették fel a télen eltartott legény tavaszi elcsábításának példáját.) A komáromiak, esztergomiak, veszprémiek és a soproniak támogatták a javaslatot (az utóbbiak hozzáfűzték, hogy azt az egész országban „szorosan megtartani eszközöltetni" kívánják). A pápaiak válaszából az is kiderül, hogy már évekkel ezelőtt is kaptak a győriektől hasonló tárgyú levelet, de akkor azt „a maga kellő valóságában fel nem fogván", nem pártolták. Most azonban újból megtárgyalván az ügyet, az „eszme megtestesült", s a győri céh fáradozására áldást óhajtva köszönik meg a levelet. A Helytartótanács a győri magisztrátus útján felterjesztett tervezetet a céhszabályok felülvizsgálatára létrehozott bizottságnak adta át.

62 62 TJo. 1346. évi 26. kf. 52. sz. 19 Aii'abona 17. 289