Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Balázs P.: A céhrendszer problémái Győrött a XIX. század első felében
sőt a kedd—szerdai vásári napokon kívül szombattól csütörtökig árulnak. A magisztrátus a panaszosok pártjára áll, s elrendeli, hogy a győri vásárokon az idegen mesterek, tehát a bécsiek is, a közönséges vásári állásokon a „kebelbéli" német vargamesterek után árulhatnak. Ugyancsak megtagadja a magisztrátus Kolb József bécsi német varga azon kérését, hogy Győrött boltot nyithasson, mert ezzel a helybeli adózó iparosokat károsítaná. 21 A győri céhesiparnak tehát nemcsak az osztrák gyáripar, hanem még a bécsi kézműipar konkurrenciájávai is meg kellett küzdenie. Győr város tanácsának, de a városban élő iparos és kereskedő polgároknak is gyakran meggyűlt a bajuk a győrszigetiekkel, akik a városban árultak anélkül, hogy annak pénztárába adót is fizettek volna. A városi magisztrátusnak szinte évszázados vitája volt a győrszigeti sörfőzökkel: már 1756-ban panaszt tett a Kamaránál ellenük, mivel a sört a városban értékesítették. A Kamara akkor közvetlen tárgyalásokat javasolt a városnak a sörf őzökkel. A város a következő évben szabályrendelettel akarta polgárainak megtiltani, hogy a városi sörfőző üzemeltetése idején máshol vásároljanak sört. 22 181í5-ben 52 ezer váltóforintért Reich Jakab izraelita vásárolta meg Wekerle Mihály örököseitől a győrszigeti sörfőzőt. Reich Jakab 1819-ben került összeütközésbe a győri magisztrátussal, amely megtiltotta neki, hogy sörét a városban értékesítse. 23 1831-ben már két győrszigeti sörfőző panasza jut el a Helytartótanácshoz, akik a városba vitt sör utáni vám felemelését sérelmezik. (A megye által kiküldött bizottság a két sörfőző pártját fogja, s hangsúlyozza, hogy azok minden kilencedik héten főznek csak sört, akkor is csak hét hordóval, mivel azonban a lakosok a bort olcsón kapják, ebből a sörből is legalább két hordóval maguknak kell meginniuk, hogy meg ne sava- , nyodjék. A komló mázsája a korábbi 50—60 forintról 120 pengőforintra ugrott, s így a szigeti sörf őzök a sör árából legényeiket is alig tudják fizetni, adósságaikat pedig csak sörházaik eladásával egyenlíthetnék ki.) 24 1842-ben a győri aranyművesek tesznek panaszt a magisztrátusnál amiatt, hogy Győrszigetben is három aranyműves dolgozik, s a lakosság olcsóbb áraik miatt inkább tőlük vásárol. A szigeti iparosok könnyen állják a versenyt a győriekkel, mert az ő adójuk, ház- és boltbérük alacsonyabb, s a városban házról házra járva is kínálják portékáikat. 25 1830-ban Böhm Mátyás győrszigeti bádogosmesternek kapóra jött, hogy a győri magisztrátus a házak facsatornáinak bádogból készültekre történő kicserélését rendelte el. Azon kérelmére, hogy mesterségét Győrött is szabadon űzhesse, a magisztrátus — a nem „csekély adóval terhelt" városi mesterek érdekeit is figyelembe véve — salamoni ítéletet hoz: Böhm a városban is szabadon vállalhat munkát, de tűzzel és üllővel nem dolgozhat. 26 A győri asztalosok 1821-ben arról panaszkodnak, hogy a szigeti asztalosok, az ő nem kis kárukra, szabadon hozzák be áruikat a városba, s előbb a magisztrátus, majd a Helytartótanács határozatával akadályozzák meg, hogy Szabó József győrszigeti asztalosmester áttelepülhessen közéjük. 27 A győri magyar szabócéh ugyancsak elzárkózott az elől, hogy Kolber József Győrszigetből közéjük, szülővárosába teleped21 OL Ht. Dep. Civ. 1834. évi 26. kf. 15. sz. 22 Kállay 1., Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában. (Bp. 1972.) 58. 23 OL Ht. Dep. Civ. 1819. évi 25. kf. 8. sz. 24 Uo. 1831. évi 26. kf. 19. sz. 25 GySmL:l Győr város Levéltára. Iparosok és kereskedők. 1812—1843. 4387. sz. 26 OL Ht. Dep. Civ. 1830. évi 26. kf. 6. sz. 27 Uo. 1821. évi 25. kf. 11. sz. 284
