Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Balázs P.: A céhrendszer problémái Győrött a XIX. század első felében

városi hatóság ideiglenesen engedélyt adott az egyéni iparűzésre. A „tanácsilag felvett mester" fogalmával Győrött eddigi kutatásaink folyamán nem találkoztunk.

7 Adataink szerint a magisztrátus mindvégig a legkeményebben fellépett a kontárok ellen, sohasem tűrte meg, hogy a városban ipart űzzenek. A győri csizmadiacéh az 1815. január 17-i országos vásáron kiparancsoltatja sátrai közül Bóth László elárusítóasztalát, majd kérésére március 23-án a magisztrátus — karhatalom igénybevételével — szedi le a nevezett házáról a „címert" (cégtáblát).

8 1819-ben a Választóközönség is felfigyel arra, miszerint „több rendbéli és számosabb emberek" anélkül, hogy polgárok volnának, mesterségeket és egyéb, „csak polgári szabadsággal járó jussokat" űznek. A Választóközönség a magisztrátust arra szólítja fel, hogy az előbbieket a céhek által intse meg, az utóbbiakat pedig maga tiltsa el visszaélésüktől.

9 Sem a céh, sem a magisztrátus nem tűri el, hogy Szemes István 1829-ben, tehát már a gazdasági visszaesés megszűnése után, céhen kívül „magán dolgozzék". Szemes remekét a céh 1827-ben nem fogadta el, s a vita a céh és a magisztrátus között éveken át akörül húzódott, hogy az utóbbi csak újbóli remekeltetését, az előbbi viszont még további vándoroltatását is szükségesnek tartotta.

10 1838-ban a magisztrátus Jegyűd Lőrinc szabólegényt, aki műhelybe állni vonakodott és kontárkodott, a városból haladék nélkül kitiltotta.

11 De a városi hatóság arra is éberen vigyázott, hogy egy-egy céh mesterei ne űzzenek olyan foglalkozást, illetve ne végezzenek semmiféle olyan munkát, ami más céh mestereinek érdekeit sérthette. Jófejű Márton magyar varga bőrök kikészítésével is rendszeresen foglalkozott, amit a tímárok nem néztek jó szemmel. Jófejű három legényt is foglalkoztatva a kikészített bőröket közvetlenül a csizmadiáknak adta el. 1831-ben, komáromi útja alkalmával a német tímárok a városi kapitány közreműködésével valósággal megostromolták és bevették Jófejű házát, ahol 200 darab kikészített bőrt találtak. A magisztrátus utólagosan nemcsak jóváhagyta a kapitány eljárását, hanem egyenesen utasította is arra, hogy a hasonló tiltott iparűzést folytató vargamesterek legényeit tüstént elbocsáthassa.

12 E drákói intézkedés megtételére a magisztrátust az a körülmény is kényszeríthette, hogy a magyar vargák már évek óta űzték e tiltott mesterséget. A tímárok feljelentésére a magisztrátus már 1829-ben vizsgálatot tartott, s a feljelentők panaszát jogosnak találta.

13 A 40-es években a magisztrátus a gyertyát és szappant árusító „nem szappanos lakosok" ellen hoz végzéseket, de elhárítja a szappanoscéh azon ajánlatát, hogy az a mellette szóló végzéseket saját költségén kinyomatja és közrebocsátja.

14 Bármily szigorú intézkedéseket hozott is a magisztrátus a Győrött lakó, ott dolgozó kontárok ellen, a várossal egybeépült, de közigazgatásilag nem ahhoz tartozó helységek iparűzőinek versenyétől a győri mestereket nem tudta megvédeni. A kontárkérdést végül is az 1848. június 9-i céhszabály-módosító kormányrendelet oldotta meg, amely kimondta, hogy saját 7 Dóka K., A pesti céhrendszer válságának kibontakozása az 1840-es években. (Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Üjkori és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékének kiadványai. Bp. 1970.) 66. — Dóka adatai szerint 1840-től 1850-ig Pesten ..1180 supplikáns éri el a „tanácsilag felvett mester" címet. 8 OL Ht. Dep. Civ. 1815. évi 34. kf. 22. sz. 9 GySmL:l Győr város választó közönségének jegyzőkönyve, 1819. szept. 15-i 7. sz. 10 OL Ht. Dep. Civ. 1829. évi 26. kf. 4. sz. 11 Uo. 1838. évi 26. kf. 12 Uo. 1831. évi 26. kf. 13. sz. 13 Uo. 1837. évi 26. kf. 24. sz. 14 Uo. 1844. évi 26. kf. 25. sz. 282