Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Balázs P.: A céhrendszer problémái Győrött a XIX. század első felében

A CÉHRENDSZER PROBLÉMÁI GYŐRÖTT A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A napóleoni háborúkat követő dekonjunkturális esztendőket Győr kereskedelme és céhesipara egyaránt megsínylette. A gabonakereskedelem volumene jelentősen visszaesett, s az ipari termékek iránti kereslet lanyhulása következtében a céheken belül is kiélesedett a konkurrenciaharc. A céhek nemcsak a kereteiken kívüli iparűzést igyekeztek meggátolni, hanem körömszakadtig küzdöttek azért is, hogy idegenek ne juthassanak be a mesterek közé. A céhesmesterek és a közéjük bekerülni akaró legények harcának írásos lecsapódása nemcsak a céheket felügyelő városi magisztrátushoz jut el, hanem az esetek többségében megjárja a központi kormányszervek (Helytartótanács, Kancellária) valamelyikét is. A magisztrátus a céhesmesterekben elsősorban az adóalanyokat látja, s igyekszik megvédeni érdekeiket mindenféle konkurrenciától (nemegyszer a lakosság érdekeinek sérelmére is), ezért az egyes konkrét esetekben rendszeresen a céhek javaslatai mellett foglal állást. Hiába hivatkozik tehát 1820-ban Vojtsek Mihály városlődi születésű péklegény arra, hogy Újvárosban csak egy pék működik, s dél felé már nem lehet kenyeret vagy süteményt kapni, sőt a házikenyeret is rosszul sütik meg (és gyakran össze is keverik), hasztalan támogatják kérelmét aláírásaikkal az újvárosiak; nem ér célt Vojtseknek azon érvelése sem, hogy a Győrrel nagyjából azonos népességű Sopronban 12 pékmester működik, itt viszont csak hat. Vojtsek a magisztrátus elutasító végzése ellen a Helytartótanácshoz fellebbez, s kérelméhez mellékeli azt az 58 aláírással ellátott támogató levelet is, amelyben az újvárosiak kifejtik, hogy a győri pékek (és természetesen a magisztrátus tagjai is) nemcsak a kérelmező „szándékát semmibe venni, hanem az egész Űj Városi Publicumnak ártani kívánkoznak". Levelükből kiderül, hogy a céh a jelenlegi újvárosi pék fiát akarja ugyanitt második mesternek megtenni, s ezen és egyéb rokoni kapcsolatok révén a „leendő hét Pékek között, kik a Győri céhet tenni fogják, három lészen a ki egy test és Lélek". A lakosság elégedetlenségét sejteti ugyanazon levélnek — talán a mészárosokra vonatkozó — hivatkozása is, hogy Újvárosban most is van olyan szövetség, hol „három személyek színe alatt" egy ember nyomorítja őket. Mindenesetre jellemző, hogy a lakosok nemcsak új pékség nyitásának engedélyezését tartják szükségesnek, hanem kifejezetten azt is kérik, hogy erre a jogot Vojtsek vagy más, idegen kapja meg, ne rokon személy, s ezáltal a Helytartótanács a köz hasznát helyezze „egy két ember haszna elejbe". A győri magisztrátus előbb halogatja véleményének felterjesztését a Helytartótanácshoz, végül is Vojtsek folyamodásának elutasítását javasolja. A Helytartótanács azonban helyt ad Vojtsek és a lakosok 279