Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Timaffy L.: Családi közösségtől a szocialista közösségig. II.

П. kép. Régi sövényfalú paticsház fűzvesszővel. A mennyezetet is befonták a falakhoz hasonlóan. A rámára felülről is pőshusángokat szegeltek, ezek közeit befonták vesszővel, és végül sárral alul-felül betapasztották. A falakat is agyagos, pelyvás sárral csapkodták be jó vastagon, s amikor megszáradt, kívül-belül bemeszelték. Az egészet nádtetővel fedték. A tetőszerkezet ágasfás, vagyis szelemenes volt. A szabad kéményt is fűzvesszőből fonták és jól betapasztották. Ez a ház állta a vizet, nem dőlt össze. Amikor elvonult az ár, újra betapasztották, és folyt benne az élet tovább. A vizek ellen Szigetközben, Rábaközben is sokan mesterségesen összehordott dombra építették vert falú házaikat. A falakat pelyvás agyagból döngölték jó keményre, és szelemenes nádtetőt raktak rá. Áradáskor, ha kiöntött a folyó, a lapos helyek víz alatt álltak, sokszor az utcán is csak ladikkal közlekedhettek, de a házak a kis dombokon, mint szigeteken, kiálltak a vízből. Századunkban az egyéni életet kezdő családjaink már téglából építették fel házaikat. Háromrészesek voltak: elöl az utcára néző tisztaszobával, középütt a konyhával, majd a hátsó szobával. A kamrát, istállót „egyfolyásban" építették hozzá. Ma is jólesik néznünk ezeket a szép paraszti barokk homlokzatú, tornácos öreg házakat. 275