Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Timaffy L.: Családi közösségtől a szocialista közösségig. II.

CSALÁDI KÖZÖSSÉGTŐL A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉGIG II. (Paraszti átrétegeződés a Kisalföldön) Átrétegeződés és a termelés fejlődése Történelmi igazság, hogy a társadalom a termelőeszközökkel összhangban fejlődik. Parasztságunk társadalmi átalakulása is együtt járt a politikai élet és a termelés fejlődésével. Ezért most ezt az összefüggést vizsgáljuk meg részletesen.

1 a) Földművelés, a múlt század végén, a vízszabályozás előtt, amikor vizsgált családjaink még a nagycsaládi közösségben éltek, igen kezdetleges, külterjes volt. A háromnyomásos gazdálkodás rendszerében a határ egy részét pihentették, ugaron hagyták, legeltették és a legelő jószággal trágyázták. A másik részbe őszit, a harmadikba tavaszit vetettek. Fő terményük a búza volt, mellette a rozs, árpa, zab már sokkal kevesebb. Kevés földű családjaink a búzával keverve vetették a rozsot, hogy így kis területen termelhessék meg kenyérgabonájukat. Sok kölest termeltek. Rendszerint a búza után a tarlóba vetették. Ha az árvíz kiölte a vetést, utána ugyancsak kölessel szórták be a földet és ezen tartottak ki a következő termésig. Fontos terményük volt a len és a kender. Kertszerűen termelték a falu körül a káposztával együtt, s emléküket a Kendereskertek, Káposztáskertek dűlőnevek őrzik. Itt termelték házi szükségletre a krumplit és kukoricát is. Takarmányt nem termesztettek, az állatokat legeltették, télen pedig szénán, szalmán, töreken tartották. Faekével szántottak. Ásványi családunkban így végezték a kinti munkákat: ,, Faeke vei körülkerülgetve szántottuk fel a földet, a széleitől kezdve befelé. Fafogú boronával simítottuk el. Öregapám még nem használta a hömbölgot, de mi már hengereztünk is. Kézzel vetettünk köténybül. Minden lépésre kiszórtunk egy marék magot jó magasra, hogy mindenhova jusson belőle. Volt olyan esztendő is, hogy nem tudtunk szántani a víz miatt, akkor a vetésig legeltettünk a tarlón, aztán csak rászórtuk a magot. Tövisboronával jártuk meg a földet vetés után, úgy takartuk be. Galagonyából, krisztustövisbül csináltuk a tövisboronát, aztán nagy gölöngyöket raktunk rá, hogy nehezebb legyen. Amikor kikelt a vetés tavasszal, oszt nagyon kövér volt, hát kihajtottunk rá egyszer legeltetni. A marha megtépkedte, megtapodta, attól bokrosodott igazán." Régen sarlóval arattak, kaszával inkább csak a rétet vágták. A múlt század végén terjedt el a kaszás aratás. Vágás után a gabonát favillával petrencékbe rakták úgy, mint a szénát, s onnan hordták be a szérűbe kocsival, ladikkal. A tarlókat azután az első hóig legeltették. A szérűben pedig megkezdték a cséplést. Nyomtattak a nagyobb gazdák, a kisebbek cséphadaróval verték ki a szemet. Cikolaszigeten lovakkal nyomtattak, kunszigeti családunk pedig ökrökkel. 1 Az I. rész, a társadalmi átalakulás az Arrabona 1974. 16. számában, 189. o. 17*259