Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Domokos O.: A soproni pékház és pékek XVI–XIX. századi céhemlékei
A műemléki feltárással párhuzamosan végzett levéltári munka során Dávid Ferenc megállapította, hogy a pékház telke a középkor óta beépített volt, kőépület azonban csak a 16. század vége, 17. század eleje óta áll rajta. A pékség helyiségeit tarthatjuk a mai épület legrégibb részének. Erre utalnak az udvari ikerablak és a műhely boltozatának részletformái. Az utcai szobák a 18. század közepén átépítésre kerültek. Az épület homlokzatába épített kőcímer 1666-os évszámot visel, közepén perecet tartó két oroszlánnal. Tudjuk, hogy Joachim Hübner pékmester 1686—1699 között a ház tulajdonosa volt. Feltehetően ismeretlen elődje alakította ki a pékséget. 1 Ettől az időtől megszakítás nélkül pékek a ház tulajdonosai 1970-ig, az utolsó mester haláláig. 2 A helyreállítás során a műhely 17. sz.-i, az utcai szobák és a homlokzat 18. sz.-i állapotát rekonstruálták. A soproni pékház megnyitására a soproni pékek céhes emlékeit bemutató kiállítás is készült. Ezzel kapcsolatban át kellett nézni a fellelhető céhesiratokat, -emlékeket, -irodalmat. Ismeretes, hogy a soproni pékek történetével Koller Gusztáv 3 , Winkler Elemér 4 és Csatkai Endre 5 is foglalkozott. Műveikben a ma ismert dokumentumokat csak töredékesen használták, illetve a város tanácsjegyzőkönyveinek pékekkel kapcsolatos anyagát dolgozták fel. Mostani áttekintésünkben természetesen felhasználtuk eredményeiket, bővítettük az adatok sorát. Forrásaink elsősorban a céh iratai és tárgyai emlékei, valamint a Sever-műhely feljegyzései voltak. Tehát nem a soproni pékek történetét szándékozunk most megírni, mert az sokkal szélesebb forrásanyag alapján és sok más vonatkozásával együtt volna csak lehetséges nagyobb terjedelemben. Mégis reméljük, hogy a korábbi közlemények és újabb adataink teljesebb képet adnak e mesterség soproni történetéről. Az 1379-ben készült első soproni telekkönyv adatai között öt péket és két perecsütőt találunk. Házi Jenő oklevéltárában a 15. század első negyedétől kezdve név szerint is ismerünk pékeket, péklegényeket. 6 A fejlődő város ellátásában nélkülözhetetlen iparág képviselői bizonyára megszakítás nélkül jelen vannak a városban, jóllehet céhes szervezkedésükről csak 1580-ból maradt fenn tanácsi feljegyzés. „Den 16. September. Die Peckhen fürkhomen, etliche Articl fürgelegt, gebetten man wolle Inen ein Handwerkhsordnung aufzurichten bewilligen und ernstlich auferlegt worden, sie sollen mehr Pfembert denn Zweilling Semel bachen." 7 A város és a pékek között állandó a vita a készítmények ára és súlya, minősége miatt. — Határozat az ügyben nem ismeretes. Korábban talán a bécsújhelyi céhhel volt kapcsolatuk, amint azt egy 1565-ös dokumentumból sejthetjük. AlsóAusztria péklegényei Bécsújhelyen gyűltek össze a mesterek és legények között kitört viszályok rendezése érdekében. Sikerült is megegyezésre jutniuk, amit a város polgármestere hivatalosan igazolt és megerősített: Mindenekelőtt a legé1 Itt köszönöm meg Dávid Ferencnek, az OMF művészettörténészének, szíves közléseit. 2 Thirring G., Sopron házai és háztulajdonosai 1734-től 1939^. Sopron, 1941, 144. 3 Koller G., A soproni céhek életéből (A XVI. és XVII. században). Bp. 1915. 4 Winkler E., A soproni céhek története a XV— XIX. században. Sopron, 1921. U. ő.: A soproni pékek és mészárosok élete a XVI. és XVIII. században. História 1928. 5 Csatkai E., A Roth-ház a várostorony tövében. Sopronvármegye 1936. május 17. 6 Winkler E., A soproni pékek... 2. sz. jegyzet. 7 Póda E., Sopron sz. kir. város monographiája. Sopron, 1894. II. 34. IC Arrabona 17. 145
