Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Kozák K.: Bajelhárító jelképek, kőfaragványok középkori templomainkban (XI–XIV. sz.)
halmi apátsághoz is tartozhatott. A közeli komáromi vár falához egykor egy fügét mutató Szűzanya-szobrot erősítettek az ellenség távol tartása miatt. (A fügemutatás korábban nem tréfa volt, hanem a szeretkezést jelképezte, s ebben a vonatkozásban a zimonyi példára gondolhatunk.) A most tárgyalt csoportba sorolhatjuk azt a magyargyerői domborművet is, amelyen egy asszony két kígyót szoptat (21. kép). A ref. templom e domborműve, a már említett Szt. Mihályt ábrázolással, valamint a D-i torony falába falazott két oroszlános, valamint a torony É-i ikerablakában levő kétfejű, egytestű sárkánnyal együtt baj elhárító jelkép volt. 57 Hasonló képzet fűződött az ókorban és a középkorban a pajzshoz is, amelyre gyakran került baj elhárító jelkép (szem, női szemérem, gorgófő, képzeletbeli szörny, vadállat stb.), amelyek egy része később a nemzetségek címerképeivé, címerállataivá vált. 58 A középkori magyar épületplasztikában a szepesbélai (Spiska Béla) templomban ismerünk olyan részletet, amely a most tárgyalt csoportba sorolható. A szentélyt az előtte elhelyezkedő szentélynégyzettől két faloszlopra lefutó hevederív különíti el, amely lényegében — tárgyunk szempontjából — diadalívként fogható fel. Az északi oldalon lévő faloszlop fejezetén — a szentély felé közeledőre tekintő — egy meztelen alakot látunk, egyik kezében kardot, a másikban „pajzsot" tart (22. kép). Az alak helye, meztelensége, a felemelt kezében védőn, vagy támadón tartott fegyverzet ezt az emléket is a védő, bajelhárító jelképek közé utalja. Ezt megerősíti a szemben levő másik oszlopfőn levő kőfaragvány, amely éppen az ellenkezője a most leírtnak. A hosszú, redőzött ruhába öltözött alaknak feje letörött, de a kezében tartott könyv arra utal, hogy az a jót jelképezte a templomban, s szintén a szentély védelmét biztosította. A kőfaragványok készítésének korát — a templommal együtt — Gerevich Tibor 1260-ra tette. 59 Ezek után néhány olyan kőfaragványról emlékezünk meg, amelyeknek pontos helyét ma nem ismerjük, de említésük és bemutatásuk hozzájárul az eddig elmondottak megerősítéséhez. A két pécsi és a most említett szepesbélai fejezet a védő és bajelhárító jelképeknek abba a hazai csoportjába tartozik, amelyek — szemben a többséggel — a páros elhelyezés meglétét is bizonyítják. Ilyen emlékeknek tartjuk a két kalocsai oszlopfőt, amely a második székesegyházhoz tartozott. Az egyiken két meztelen, a másikon két hosszú, redőzött ruhába öltözött, karját „atlaszként" felemelő alak látható. Ez az alakkettőzés fordul elő a feltételezhetően kalocsai hatásként készült madocsai oszlopfőn — természetesen redukált módon, csak fejeket ábrázolnak —, a pécsi kőtár két meztelen alakkal 57 Komárom vármegye monographiája. 504. — László Gy., i. m. 13. [Idézi A. Garma, Eine onszöne Gebärde der heiligen Teresa. Die psychoanalitische Bewegung II (1930) 339. c. munkáját. A megjelölt helyen található, hogy a fico szó a legtöbb latin nyelvben az ölelkezést jelenti. Tehát a füge (fico) mutatásával az ellenség távol tartását akarták elérni, csakúgy, mint a zimonyi vár esetében.] — Bibliai Lexikon I. 385. (Füge) Ficus carica. [„... A F.-fa megtermékenyítését egy lepkefaj végzi, amely szívesen rakja tojásait a vad F.-fa virágaiba. (Ezért a vad F.-fát hímfügefának is szokták nevezni.) Később a lepkék hímporral megrakva átrepülnek a nemes fügefa virágkelyhébe és érintésükkel (caprificatio) megtermékenyülést idéznek elő . .."] — Entz G., i. m. (1958) 108. és 76. kép. 58 László Gy., i. m. 16. [Magyari-Kossa említette, hogy a görögök egyik négyszögletes pajzsának gerrhon volt a neve, s az ugyanakkor a női szemérmet is jelentette. E. Diez, Etymologisches Wörterbuch der romanischen Sprachen (Bonn, 1878) munkájából kiderül, hogy a magyar pajzsnak megfelelő „vagina" értelmű szók a román nyelvekben „vagina", vagy „phallos" értelembe származtak át.] 59 Gerevich T., i. m. 143. 133
