Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Gömöri J.: Faburkolatú utak maradványai Sopronban és Győrött

IV. Kapuvár környéke A kapuvári volt Esterházy-kastély udvarán feltárt függőleges és vízszintes gerendázat is részben a mocsaras talajon való biztonságos közlekedést szolgálhatta.

11 Mindenesetre a Kapuvár környékén ismert ,,eszteró"-k, töltésutak, gátak, amelyek a Hanság mocsaraiból kiemelkedő magaslatokat (esetenként földvárakat)

1- kötik össze, szerkezetüket tekintve közel állhatnak az ismertetett példákhoz. Feltételezhetjük ezt annak ellenére, hogy ásatással nem volt módunkban még ezt a bizonyító vizsgálatokat végezni. Feltételezhetjük, hiszen a töltésutak és gátak e vidéken általánosan használt „eszteró" elnevezése is erre utal: „ . .. a víz árja ellen készített erős gát, töltés, melynek alapját kecskelábak, gerendák teszik".

13 1972 augusztusában Kovács József erdész kalauzolásával a Kapuvár, Öntésmajor közelében, a Mulató-dombtól kiinduló 350 cm széles, félméternyi magas töltéseket jártuk be. A dombtól három irányba indulnak töltésutak

14 Kapuvár, Földvármajor és az Árvalányhaj-domb felé, amely már osztrák területre esik. Ha e töltésutakat a Nováki Gy. által 1952-ben feltérképezett „Fekete vár útja"

15 mellé térképre visszük, a Zalavár környéki

16 híd- és dorongutakhoz hasonló útrendszer rajzolódik ki. Ez önmagában is arra utal, hogy a Kapuvár környéki töltésutak hálózata már a korai középkorban kialakulóban volt. Nyilvánvaló azonban, hogy a töltések nem egykorúak, hiszen Nádasdy Tamásné 1568-ban építette a Sarród—Pomogy közötti töltést, Esterházy Pál pedig az 1770-es évek végén húzatott egy töltésutat Eszterháza és Pomogy között.

13 összefoglalás A soproni és a győri dorongutak, faburkolatú útszakaszok, illetve dorongalapozású, kavicsos útburkolatok a rajtuk és alattuk lelt mázas cserepek alapján a XVII. sz.-ban készültek, a XVIII. sz.-ban még használatban lehettek. A győri és a soproni útszakaszok közel sem egységes kivitelűek. A győri vár Bécsi kapujához vezető útnak (ma Kossuth L. u.) csak a vizenyős részeit burkolták fával, 11 Faragó S., Rég. Füz. 14. (1960), 68. A várkastély udvarán 4—4,5 m mélységben tölgyfa cölöpök és erre merőlegesen ráhelyezett vízszintes gerendák kerültek elő. XVII. sz. (Épületalapozásnak tartja.) 12 Nováki Gy., SSz 9. (1955), 144. Uő. : Zur Frage der sogenannten „Brandwälle" in Ungarn. Acta Arch. Hung. XVI. (1964), 148. 13 Czuczor G.—

Fogarasi J., A magyar nyelv szótára. Pest. 1864. 424. hasáb. „Eszteró, eszterú" Dunántúlon használt szó. Az 1777—1779-ben Fertőd (Eszterháza) és Pomogy között Esterházy Pál által húzatott töltésűt alapjait rőzsekötegek képezték. A töltésutat 11 híd szakította meg. Mihály P., Régészeti kutatások a nyugati Hanságban II. Soproni Szemle XXV (1971), 116.; Élő D., Sarród monográfiája. Bp. 1937. 85. 14 A szerző jelentése a LFM Rég. Adattárában 439. A Kapuvár környéki „eszteró"-k kérdésének kimerítő vizsgálata túlhaladja e dolgozat kereteit. A későbbiekben térünk vissza rá. 15 Nováki Gy., 12. jegyzetben említett munkái és közöletlen jelentései a LFM Rég. Adattárában 9., 167. Fodor H., Adatok a magyar gyepűk földrajzához. Hadt. Közi. XXXVII. 1936., 113— 16 Csalog J., Híd- és dorongutak Zalavár környékén. A Göcseji Múzeum Közleményei. 9. Zalaegerszeg. I960., 137—149. 103