Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)
Szőke B. M.: Leletmentő ásatás az ún. Teleki-laktanya udvarán
Tanulságos összehasonlítani ezeket a pipákat az Állami Áruháznál előkerült példányokkal. Kitűnik, hogy ott jóval több az artisztikus kiállítású pipatöredék. Egyiken három női fej domborodik ki, elfoglalva az egész hengerpalástot (3. tábla, 18.), másik különleges, széles szájával, összetett csonka kúp alakjával, gondosan kidolgozott mintájával tűnik ki (3. tábla, 19.), a harmadikon szemben álló nő és férfi teljes alakú ábrázolása található (3. tábla, 23.), Ez utóbbi feketére festett, az előbbiek festetlen vörös, ill. redukált égetésű, vörös színűek. Külön elválik törökös alakjával a „Portisch" monogramos, sárgásfehérre égetett pipák csoportja. (3. tábla, 12—15.) Az itt előkerült pipák (az összleletanyághoz viszonyítva igen kevés!) talán a polgárság használatában voltak, míg az általunk talált, egyszerűbb pipák a katonákhoz tartoztak. A pipakészítőkről keveset tudunk. Az 1688—89. évi adólajstromban találkozunk egy Lukács nevű pipacsinálóval, aki háza után 1 frt adót fizetett, de semmi további adatunk nincs róla, milyen mértékben űzte iparát. Mivel sem előbb, sem utóbb nem találkozunk ezzel az iparággal, Bedy V. arra gondol, hogy nem nagy elterjedtségnek örvendhetett. 43 Az előkerült pipatípusokból ítélve azokat zömével a 18. sz.-ban gyárthatták 44 , s mint a bepecsételt nevek mutatják (OF, Portisch), olyan mesterek készítették, akikről írásos adatok (legalábbis kifejezetten pipakészítőként) nem beszélnek. Eger példája alapján, ahol a Magyar Simplicissimus feljegyzi, hogy a török rabok szíjak, övek mellett pipákat is készítettek, 45 felmerül, hogy nem fordulhatott-e elő hasonló Győrött is, hiszen a 17. sz.-ban az ország egyik legfontosabb erőssége, és vele együtt jelentős számú török és hazai fogoly őrzőhelye. Pipakészítésről azonban nincs tudomása E. Brown angol orvostudósnak, aki a 17. sz. végén Győrött járván csak annyit ír, hogy a „török rabok nagyon sajátságos, csíkos ostorokat árusítanak, melyeket rabságukban készítettek". 46 Kályhák Nagyszámú zöld mázas kályhacsempe-töredék került elő. Általában sima felületűek (7. tábla, 9.), a szegélyek síkokból álló, megtört profilúak (7. tábla, 6—8.), s csak néhány töredéken találkozunk a bonyolultabb lombdíszítéssel. (7. tábla, 2—5.) Egy esetben találtunk régibb típusú, kerek aljú, négyszögletes szájú, mázatlan kályhaszemtöredéket. (7. tábla, 1.) Ritka épségben bukkantunk a várárokban egy kék és zöld mázas, harang alakú „kályhasisakra". A kályha ilyen típusú lefedése még a század elején is kedvelt volt Győr környékén; ma is gyűjthető néprajzi jelenség. 47 Mint a fazekasoknál említettük, a győri kályhások a 18. sz.-ban nagy hírre tettek szert portékáikkal. 48 * * * Néhány szót a többi iparágról, melyeknek leletanyagunkban nyoma mutatkozik. 43 Bedy V., Adalékok... VI. GySz XIII. 1942. 189. 44 Kovács B., A Dobó István Vármúzeum cseréppipái, Az Egri Múzeum Évkönyve. I. 1963. szerint a magyar típusú pipák Egerben 1783-ig készültek, és a vegyes típusúakat is a 17. sz. utolsó harmadától kezdik gyártani. 45 Kovács B., i. m. 235—256. A pipák osztályozási szempontjait tőle vettük át. 46 Szávay Gy., Győr, monográfia.,. Győr. 1896. 118. 47 V. Bíró I., a XJM néprajzosának szóbeli közlése. 48 Bedy V., GySz XII. 1941. 187. 95
