Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Szőke B. M.: Leletmentő ásatás az ún. Teleki-laktanya udvarán

ág; a 18. sz.-ban már messze vidéken híresek a győri kályharakók, kelendők a fazekasipar többi termékei.

39 A 19. sz. első felében Győrött 18 mázasfazekasmester 24 legénnyel és 16 inassal dolgozik, s .10 magyar fazekas 1 legénnyel és 2 inassal/'

0 A számarányok híven tükrözik azt, amit ásatási anyagunk százalékos megoszlásával összevetve mi is csak megerősíthetünk : ez a fekete (és vörös) mázatlan áruk válságperiódusa; úgy tűnik, kihalásra ítéltették — s szinte napjainkig mégis ez a fazekasság tartotta fenn magát. Feltűnő, hogy a mázas kerámia mindegyik csoportja alapjában a török kori kerámia mintakincséből nőtt ki. Felmerülhet ezért, vajon nem kapcsolhatjuk-e ezt a fazekasságot az 1607-ben Győrött újra megtelepült rácság iparostevékenységéhez, mint pl. Szekszárd esetében/'

1 A káptalannal kötött szerződésben (1012) azonban a vezető iparágak között fazekasok nem említtetnek/'

2 bár az „akárminemű mívesek" kifejezésben ők is bennfoglaltathatnak — sa város fazekascéhébe felvétetvén hozzájárulhattak a motívumkincs törökös színezetének kialakításához. Ésszerűbbnek tűnik azonban, hogy a törökös díszítés országszerte divatos lett, s így gyakorolt hatást a győri fazekasságra is. Pipák Kivétel nélkül a várárokból kerültek elő; valószínű, fő használói, a katonák füstöltek belőlük. (1750 óta e várfalszakasz mögött a helyőrség laktanyája volt.) Legnagyobb számban a magyar típusú pipa terjedt el. Ezeket a vörös különféle árnyalataira égették. Díszítésük: plasztikus virágminta (9. tábla, 12.), szőlőfürtszerűen elrendezett dudorok (9. tábla, 15—17.), geometrikus díszítés (9. tábla, 18.); de hasonlóan csővel benyomott, bekarcolt (9. tábla, 8., 9., 11., 14.) és fogaskerékkel benyomott díszek (9. tábla, 10., 13.) is előfordulnak. Vannak díszítetlen darabok: rajtuk OF monogramos jelzés (talán a készítő nevének kezdőbetűi — 9. tábla, 19—21.). A pipafej alja általában lapostányér formára kiképzett. A vegyes típusú pipákhoz sorolhatók a dudoros, kehelyszerű aljjal ellátott pipafejek, melyeket törökös hatásra vörösre festettek (9. tábla, 24.), vagy redukált égetéssel fényes, fekete (9. tábla, 22.) felülettel láttak el. Kétségtelen török hatást mutat egy sárgásfehérre égetett, dudoros tányérforma aljú pipafej, amelyen török imafülke domborodik ki (9. tábla, 25.). Végül e típushoz sorolhatók a márványozott mázas darabok is. (9. tábla, 27., 28.) Magyar típusú pipákhoz állnak közel, de kétségtelen idegen hatásokat mutatnak a grafitos felületű, feketére égetett pipák, melyeknek mintába faragott plasztikus a díszítése (9. tábla, 3., 4.); egyen nemesi címer benyomott dísze (9. tábla, 7.), máson fogaskerékdísz (9. tábla, 1., 5., 26.) található. A díszítés hangsúlya ezeknél a pipáknál elsősorban a fej aljának kiképzésére helyeződik (9. tábla, 2., 3.), s néha az egyéb díszítést el is hagyják. — A mintába formázás ékes bizonyítéka az a selejtes darab, melynél a nyak nyílását biztosító hengeres fát elfelejtették benyomni a mintába, és úgy égették ki. (9. tábla, 29.) 39 Bedy V., GySz XII. 1941. 187. 40 Balázs P., i. m. 210. 41 Villányi Sz., Győr-vár és város... Győr. 1882. 107. „Az mi a Mester Embereket illeti az az Articulus helien marad, t. i. Csizmasiákat, Kouaczokat, Szabókat es akarminemo Miueseket is... azt akariuk, hogi Céhben légiének az io Rendtartásnak megh maradásáért..." 42 Mészáros Gy., i. m. 22. kk. 91