Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)
Szőke B. M.: Leletmentő ásatás az ún. Teleki-laktanya udvarán
szintén kívül is bevontak végig sárgászöld mázzal (5. tábla, 21.). A fentiektől eltérő funkciója lehetett annak a kancsócskának, melyet csak kívülről borítottak citromsárga mázzal (5. tábla, 23.). Végeredményben egyetérthetünk Kozák Károllyal, aki szerint „a sima, széles (galléros) szájperem és a sűrű rovátkolással díszített edényfelület országszerte alkalmazott megoldásnak tekinthető az ívesen kihajló szájperemű változattal együtt" 30 , mivel Szekszárd, Sümeg, Szigliget után Győrött is nagy számban kimutatható, azaz a Dunántúlon mindenütt elterjedt, s mint Eger ásatásai mutatják, e tekintetben a Duna nem jelentett határt. 31 Lábasok. Különféle nagyságban kerültek elő; a lábak átmetszete vagy ovális, vagy — ha agyaglapból hajlított — kifli alakú. A lábakat egy vagy két ujjal tapasztották az aljhoz, ez egyúttal lencsedíszszerű ornamentikát is jelentett. (7. tábla, 11—12., 14.) Egy erősen kopott mázú lábas enyhén kifelé dűlő peremmel és belőle induló szalagfüllel, belül pirosasbarna, kívül sárgászöld mázas díszítésű. (7. tábla, 15.) A fedők általában fekete grafitos anyagú, gombos fogójúak (7. tábla, 13.), kivétel az a finomabb kidolgozású kis fedő, melyet sötétbarna mázzal vontak be (7. tábla, 10.). A 19. sz. felé mutatnak már a Győr környéki néprajzi anyagban mai napig kimutatható vörös és grafitos edények. Egy ilyen vörösre égetett edény alján nyolcágú, csillagszerű mesterjegyet találtunk. (6. tábla, 11.) Mesterjegyként fogható talán fel egy grafitos mosogatóedény aljára bekarcolt kereszt jel, amelynek szárai között valamilyen kerek jel lehetett még (6. tábla, 8L), és egy szintén grafitos „vájling" oldalán bekarcolt, párhuzamosan futó vonalakat átvágó X jel is (6. tábla, 1.), bár ez utóbbi talán tulaj don jegyként is felfogható. Több bugyogakorsó cserepe is előkerült; némelyik kívül zöld mázas, írókás díszű. Szájkiképzésük eltér a mai helyi típusoktól, egyeseknél pedig a fülön kis csöcs helyett csak homorú nyílás van. Tálak, tányérok. Igen nagy számban kerültek elő a várárokból. Feldolgozásuk külön néprajzi szakemberre vár, most csak néhány jellegzetességre hívnám fel a figyelmet. a) A legkorábbinak a fehér, ill. sárgás alapmázas töredékek tűnnek. Ennél az ásatásnál viszonylag kevés került elő, annál több az Állami Áruház alapozásánál. Uralkodó motívumok: „Szent Bernát lángja", sziklevél, különféle petytyek, gránátalma. Közös jellegzetesség, hogy a perem alatt egy-két párhuzamos vonal fut körbe (4. tábla, 13'—22.). Az időben korábbi, hasonló technikájú szekszárdi és mórágyi kerámiától egész ábrázolásvilága eltér. 32 b) Külön csoportot alkotnak a különféle barna alapmázra festett szik- és sáslevélcsokor-kompozíciók. (8. tábla, 1—5., 9.) Ezen uralkodó motívum mellett, de ezzel sosem keveredve néha megjelennek fehér peremű zöld pávaszemek, elnagyoltabb levélkompozíciók. (8. tábla, 6—8.) Sáslevelek, sziklevelek váltakozó színű kompozíciója ismert már a 17. sz. második feléből Visegrádon, s később Szekszárdon és Mórágyon is, 33 a törökös forgórózsa szerves részeként. Űgy tűnik, talán ebből a szerkezetből alakult ki, lassú felbomlási folyamat eredmé30 Kozák K., i. m. 91. 31 Kozák K., Az egri vár feltárása 1957—62. Az Egri Múzeum Évkönyve. I. 1963. 119—137. 1. 18. sz.-i bögre- és lábastípusai. 32 Mészáros Gy., i. m. VI. X, XXIV, XXV, XXVIII, XXIX. t. 33 Uo. VIII/a, IX, XVIII. 87
