Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Szőke B. M.: Leletmentő ásatás az ún. Teleki-laktanya udvarán

tén nagyszámú kerámia-, pipatöredék, állatcsont került napvilágra, s szerencsénkre négy érme is: három I. Ferenc 1800-ban, egy pedig II. Ferdinánd 16312ben vért érme. Az utóbbi erősen kopott ezüst, valószínű nemesfémértéke miatt lehetett még a 19. sz. elején is forgalomban. A fentiek alapján úgy tűnik, találtunk egy olyan réteget, mely a fal külső és belső oldalán egyaránt megvan, s akár évszámhoz köthetően (1809) kronológiai alapot ad. A felette levő, belső oldalon sűrűn rétegződő kavicsos-földes, agyagos sávok és a külső oldalon kerámiával sűrűn telített árokrétegek a rombolást követő évtizedek rétegeit mutatják. Az árokban e gazdag rétegek felett húzódó mintegy másfél méter vastag, szürke, kavicsos és téglaszemes, agyagos feltöltés — mely igen leletszegény volt — annak a törekvésnek a jele lehet, hogy az elmocsarasodott, félig feltöltődött várárkokat a város által is szorgalmazva, támogatva mihamarabb betöltsék. (Az árokban egyébként csak ebben a rétegben találtunk néhány római és középkori cserepet.) A várárok másik, kronológiai támpontot nyújtó rétege az e feltöltés felett húzódó kavicsos, meszes sáv, mely a várfal kiszedésének szélétől indul: a várfal teljes kiszedésének idejét mutatja (1820-as évek). A várfal belső oldalán, a kiszedett részhez vezető kavicsos rétegek olyan átmeneti állapotot mutathatnak, amikor a várfal eredeti funkciója megváltozott: sétány vagy a helyőrség őrjáratának útja. A teknőszerű, nagy besásás által átvágott, teljességükben az 1. szelvényben kibontakozó nagy rétegek keletkezésének korát két támpont segítségével adhatjuk meg: 1. a napóleoni idők rombolását mutató meszes, habarcsos sáv egyértelműen e feltöltést megelőző időkből származik; vele csak a legalul jelentkező zöldessárga, agyagos földsáv lehet egykorú; 2. a teknőszerű beásás már csak e feltöltés után keletkezhetett. További támpontunk lehet, hogy a zöldessárga, agyagos réteg feletti vastag, ritkán kavicsos, szürke földsáv a hasonló vastag várárki feltöltéssel egyezőnek és így korban is azonosnak tűnik. A 3. szelvényben a leletek 1 m után sűrűsödnek meg. Kevés középkori és római áru mellett a leletek többsége 18—19. sz. eleji kerámia. Jóval kevesebb azonban a tányér- és pipatöredék. Megváltozik a rétegek talajtani összetétele, inkább homokos, laza földűek. Érdekes a szelvény alján halomszerű fekete, humuszos homokréteg. A szelvény kis területe miatt nem lehetett megállapítani, vajon az árok mesterséges feltöltésének eredménye, vagy valamely nagyobb elővéd tartozéka. Az előkerült kerámiaanyagot készítési ideje szerint három nagy csoportra oszthatjuk: római (zömmel i. sz. 2. sz.), középkori (11—15. sz.) és újkori (18— 19. sz. eleje). Római kerámia • Majdnem kivétel nélkül a várfal mögötti feltöltésből került elő, mindig középkori kerámiával is kevert rétegekből. Mint fentebb kiderült, ezek a rétegek újkori feltöltésből származnak, így a római kori kerámia is másodlagos helyzetben került elő. Terra sigillaták, import kerámia. Pó-vidéki a Drag. 25. formájú oldaltöredék. A pereme alatt látható kis rozetta alapján L. M. V. mester készítette i. sz. 40—80 között. (Gabler

9 4.39. típusa, 1. tábla, 1.) Hasonlóan korai a Drag. 1. 9 D. Gabler, Italische Sigillaten in Nordwestpannonien Wiss. Arbeiten aus dem Burgenland H. 51. Eisenstadt. 1973. Abb. 4.39.