Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Müller R.: Vaseszközök Gyirmót–Sebes-tagról

Fejszénk típusa nem jellegzetesen késő középkori. Ilyen szerszámokat a korábbi anyagból is ismerünk, és a forma a mai napig is él. Készítésének módja ismert volt a késő középkorban.

26 A vaskések párhuzamai is nagyszámúak.

27 A Sebestagihoz hasonló dob alakú lakatot Kecskemét környékén is találtak.

28 A dülény alakú füllel díszített kulcsok már a késő Árpád-korban megjelentek,

29 a török korra azonban már nem jellemző ez a forma, bár előfordulhat, mint a Muhipusztáról származó darabok is bizonyítják.

30 A régészeti anyagból nem ismerjük pontos párhuzamát jégpatkóinknak. A nagyon, változatos néprajzi anyagban is csak hasonló példányokkal találkozunk.

31 Ez azonban csak azt jelenti, hogy egy újabb késő középkori variánssal gazdagodott ismeretünk. A lándzsák a'nehezen keltezhető fegyverek közé tartoznak.

32 A nehéz lándzsák a XII—

XIII. században megjelentek már, és egészen a XVII. századig használatban is maradtak.

33 A Gyirmót-Sebes-tagi vaseszközök tehát kivétel nélkül késő középkoriak. Többnyire az Alföldről már eddig is ismert típusokat képviselnek, ill. ezeknek a t&pusoknak újabb változatait jelentik. összegezés. Bár az előbbiekben bemutatott vaseszközök a földmunkák során előkerült leleteknek valószínűleg csak töredékét képviselik, sokféleségük jól mutatja az É-Dunántúl XVII. századi magyar falvainak életét, a gazdálkodás sokrétűségét, különböző ágainak művelését. A viseleti tárgynak tekinthető jégpatkók mellett a háztartás felszereléséhez és a ház körüli munkák elvégzéséhez tartozó eszközök, a kések, és a favágásra, -faragásra, vagy -hasításra használható fejsze. A házak biztonsági felszerelése a kulcs és a lakat. A fold feltörésének, lazításának eszközei a kapa és a szántásnál használt ösztöke. A sarló a gabona betakarításának, az aratásnak az eszköze. A rétgazdálkodásról a kaszakalapáló üllő és a szénahúzó vall. Ide sorolható valószínűleg a vasvilla is. A szőlőművelés bizonyítéka a szőlőmetsző kés, a kacor. A szénagazdálkodás önmagában is közvetve az állattartásra utal. Ide sorolhatók még a csikózabla és a patkók mellett a kámvavasak, amelyek alapján a szállításhoz lőcsös szekereket használtak. A faluban végzett ipari tevékenységre — amelyet a lakóházakban talált szerszámok alapján többnyire nem is mesterek űztek — a fúróval kombinált fogó és a hajóácsbárd utal. Utóbbi közvetett bizonyítéka a halászatnak, mely itt, a Rába és a Marcal összefolyásánál bizonyára komoly szerepet játszott a létfenntartási javak megszerzésében. A téli halászat felszereléséhez tartoztak a jégpatkók is. Végül a bizonytalan idők tették szükségessé a fegyverek 26 Szabó Gy., A falusi kovács a XV—XVI. században. Folia Arch. 6 (1954) 139. Emellett készítettek olyan fejszét is, amelyik köpűjét lyukasztóval tágították ki. Pl. Müller R.: A pogányszentpéteri ásatás. A Nagykanizsai Thury Gy. Múz. Jub. Emlékkönyve. Nagykanizsa, 1972. 270. 27 Pl. Kalmár J., i. m. XXVIII. t.; Kovalovszki J., 1969. 247. 35. kép. 28 Szabó K., i. m. 86. és 398. kép. 29 Topái J., Árpád-kori temető és templom Cegléd-Madarászhalmon. Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972. 91. VI. t. 1., 3. 30 Éri I.—Bálint A., i. m. XIX—

XX. t. Temesváry F.: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XV. században. Folia Arch. XIII (1961) 160. 31 Morvay P., A Néprajzi Múzeum jégpatkógyűjteménye. Népr. Ért. 31 (1939) 1—14. Legközelebb egy Békés megyei darab áll (2. kép E.), melynek négy körmét azonban egyszerűen a talp hegyesített széléből hajlították le. 32 Kovács L., A honfoglaló magyarok lándzsái és lándzsás temetkezésük. Alba Regia 11 (1971) 99. 33 Ikvai N., A ceglédi vaseszközlelet. Studia Com. 1. Szentendre, 1972. 140—141., 160. és 159. 17. kép 2. 72