Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)
Müller R.: Vaseszközök Gyirmót–Sebes-tagról
tásból származó szőlőmetsző kések többnyire töredékesek, 1 ' 1 ezért nem állapítható meg bizonyossággal, hogy baltásak voltak-e. A néprajzi anyag összefoglalása és osztályozása alapján azonban világos, hogy a középkorban a baltás vagy babukás szőlőmetsző kések és az alacsony fejművelés volt az általános. Példányunk átmeneti típus az ún. Balaton-vidéki és a Zala-vidéki típus között. A széles penge és a nagy balta az előbbire jellemző, az alul-felül ívelt penge a Zala-vidéki darabokon figyelhető meg. 15 A típusok élesebb elhatárolódása talán csak a török kor után következett be. A csikózabla egyszerű, évezredes forma, mely a mai napig használatban van. A Sebes-tagi példányhoz hasonlóan több késő középkori zabián figyelhető meg, hogy az egyenes tagokat egyszerűen viszszahajlított hurok kapcsolja össze, míg a karikák lyukasztóval tágított lyukban mozognak. 16 Vastárgyaink között a patkók három különböző típusát találjuk. Mindhármat használhatták egyidőben, hisz Kecskemét környékén ugyanezeket a típusokat találták a késő középkori falvak helyén. Szabó Kálmánnal szemben azonban elképzelhetőnek tartjuk, hogy itt nem csak egyszerűbb és fejlettebb típusok élnek együtt, 17 hanem a funkciók különbözősége miatt is találkozhatunk az eltérő példányokkal. Lőcsvasainknak pontos párhuzamait találta meg Szabó K. az Alföldön. 18 A fogó a késő középkori falusi ipar általánosan használt szerszáma. Hasonlóak a Muhiról származó példányok, 19 a középkori Csepelyről pedig fúróval kombinálva eszközünk pontos párhuzamát ismerjük. 20 Hiteles ásatásból közzétett hajóácsbárdot nem ismerünk. Bizonytalan lelőhelyű, a XVI— XVIII. századra keltezett darabok a MNM-ban is találhatók. 21 A néprajzi anyagban archaikus formának tekintik az ilyen felfelé hegyesedő, alul pedig íveltebb pengéjű bárdokat. 22 Bár hasonló pengéjű fegyvert Németországban a XIV. század végén még használtak, szász bányászok között pedig a XVII. század végén is ismert ünnepi díszfegyverként, 23 a korábban idézett példányoknál a penge tengelye nem szimmetrikus, ezeket tehát már munkaeszközként, faragásra használták. A mi bárdunk hiányos, de feltehetően ez is aszimmetrikus példány volt. A viszonylag egyszerű mesterjegy alapján kor és műhely nem határozható meg. Hasonló pajzs alakú jegyeket XVI. századi itáliai fegyvereken éppúgy találhatunk, 24 mint hasonló korú magyarországi szerszámokon. 25 14 Pl. Kalmár J., i. m. XXIII. t. két töredék középen. Kovalovszki J., 1969. 248. 36. kép. Kivétel a csuti ásatásból származó baltás példány. Vincze I., Magyar szőlőmetsző kések és metszésmódok. Népr. Ért. 39 (1957) 89. 20. kép 2. 15 Vincze L, i. m. 78., 80. 6. kép és 81. 8. kép. Ilyen szőlőmetsző kés tűnik fel Felsőörs 1697. évi pecsétjén (a pecsétnyomó fogóján 1740-es évszám) is. V ajkai-Wagenhuber A., A paraszti szőlőmívelés és bortermelés Veszprém megye déli részén. Népr. Ért. 30 (1938) 38. 28. kép 1. 16 Szabó K., i. m. 561. kép; Éri I.—Bálint A., i. m. XXII. t. 1.; Kovalovszki J., 1969. 248. 38. kép. 17 Szabó K., i. m. 118. 557—560. kép. A negyedik típus nem ismert a mi patkóink között. 18 Szabó K., i. m. 126. és 599. kép. 19 Éri I.—Bálint A., i. m. 39., 46. és XXVII. t. 5—7. Az utóbbin a szár vége vésőszerűen szétlapítva. 20 Kovalovszki J., 1969. 248. 37. kép. 21 Köszönetet mondok Temesváry Ferencnek, aki lehetővé tette, hogy a MNM Fegyvertárának ácsbárdjait megtekinthettem. 22 Pl. Bátky Zs., Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. Bp. 1906. 287. 99. t. 22. A Sebes-tagi bárdnál valamivel rövidebb és szélesebb nyakú példányt mint régi, főleg az Alföldön használt hajóépítő szerszámot mutatja be. 23 Demmin, A., Die Kriegswaffen. Leipzig, 1891. 817/3. és 821/25. kép. 24 Demmin, A., i. m. 1014. 25 Pl. Éri I.—Bálint A., i. m. 54. Éppen egy, a miénktől eltérő formájú ácsbárdon. 71
