Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Müller R.: Vaseszközök Gyirmót–Sebes-tagról

szűkül. Másik végének összekovácsolásával készítették a lefelé kissé megnyújtott pengét. Nádalás nem figyelhető meg rajta. H.: 21,5 cm; élh.: 7,9 cm. 17—19. Vaskések (III. tábla, 2—4.). Erősen korrodált, sérült darabok. Nem nyéltüskések, hanem a nyél szélességével megegyező, átlyukasztott lemezre két oldalról szegecselték fel a nyelet. Az első darab enyhén ívelt élű, mindkét végén hiányos. Foka egyenes, a nyélben két szeglyuk van. H.: 16,2 cm, ebből a pengeh.: 11,4 cm. A második darabnak is egyenes a foka, a nyélen is két szeglyuk figyelhető meg, de az él vége íveltebb. H.: 17,6 cm, ebből a pengeh.: 9,7 cm. A harmadik a leghosszabb (h.: 20 cm, pengeh.: 10 cm). Éle sérült, a három szeglyukkal ellátott nyél lefelé szélesedik. 20. Lakat (III. tábla, 5.). Erősen sérült, bezárt állapotban talált lakat. Középső része henger — benne a kb. 6,7 cm hosszú toll —, amelyet a két végére kovácsolt abroncs fog össze. Az egyik abroncson hurok. Ebbe kapcsolódik a kengyel. A lakat két vége lemezzel lezárt, a hurkos végén kulcslyukkal. H. : 9,7 cm, legn. átm.: 2,4 cm, a kengyel h.: 7,4 cm. 21. Kulcs (III. tábla, 6.). Dülény alakú, amelyet egy hosszú, vékonyra kalapált vasból hajtogattak. A vas két végét összekovácsolták, úgy alakították ki a kulcs szárát. (Az összekovácsolás mentén hosszú repedés mutatja a készítés technikáját.) A szár végén nincs lyuk. A kulcs végétől 2,2 cm-re 3,6 cm hosszú taréj található, amelyen egy híjazás látható. H.: 20,7 cm; a fül sz.: 6,5 cm. 22—23. Jégpatkók (III. tábla, 7—8.). Azonos típus két változata. Középen széles lemezzé kalapált vasból készültek, amelynek két szárát felhajtották, végein pedig a felkötésre szolgáló hurkokat alakították ki. A talp szélén 7 mm-t kiemelkedő tüskék segítették a csúszós talajon, ill. a jégen való közlekedést. Az első darab talprésze kissé sérült, szinte szabályos félkör alakot mutat. Sz.: 10,5 cm; h.: 5,6 cm. Az egyik hurok hiányos, a talp sérülése miatt nem állapítható meg, hogy a végén volt-e egy harmadik tüske. A másik darab talpa még hiányosabb, inkább mandorla alakot mutat (sz. : 12,2 cm). Végein a hurkok ellentétes irányba lettek hajlítva. Két maradék vasdarabból kovácsolták össze. 24. Lándzsa (III. tábla, 9.) 38,8 cm hosszú, vaskos fegyver. A rombusz keresztmetszetű 23,4 cm hosszú penge (legn. sz.: 4,4 cm) és a kúposodó, kör keresztmetszetű köpű (átm. : 3,1 cm) között lapított, hatszög keresztmetszetű nyakrész van (h.: 8,2 cm). A köpű kissé sérült. A leletek keltezése. Nem együtt elrejtett vaseszközleletről van szó. A kapcsolat a tárgyak között közvetett, valamennyien a középkori Sebes falu területéről származnak. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a leleteket csupán a lelőhellyel keltezzük, amint ez a korábbi kutatásban is gyakorlat volt.

3 Ezek szerint az írásos forrásokban a XII. században feltűnő, a török korban sokat szenvedő — már 1538-ban Török Bálint hatalmaskodása során részben feldúlt — Sebes falu végleges pusztulásának idejére tehetjük a vastárgyak földbe kerülését. Ez a XVIII. század elején, Heister generális hadainak átvonulása során, következett be. A terület többé nem is vált lakottá. Határát az ugyanekkor elpusztított Gyirmóthoz csatolták, amikor oda németeket telepítettek.

4 Ezzel azonban nem 3 Pl. a Debrecen-Szepes-pusztai vaseszközleietet analógiák nélkül, csupán Szepes falu XVI. század végi pusztulása alapján keltezték a késő középkorra, véleményünk szerint tévesen [Ecsedi I., Középkori gazdasági eszközök a debreceni Szepes-pusztán. Népr. Ért. 23 (1931) 75.]. 4 Vende A., Győr vármegye községei. Győr Vármegye. Magyarország vármegyéi és városai, monográfiasorozat. Bp. é. n. 31.; Lengyel A., Pusztult falvak, eltűnt helynevek Győr megyében (1000—1711). Győr, 1944. 55—56. 67