Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Környei A.: A nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum

Hajózási Igazgatóságot, és vízépítő szakemberek képzésére a pesti egyetemen beindította az Institutum Geometrico-Hydrotechnikumot (1782). Más központi intézkedés és befektethető tőke híjával azonban érdemleges fejlesztés e téren egészen Széchenyi fellépéséig szinte nem is történt. A vitrinben és az asztali tárlóban korabeli térképek, mérnöki felmérések, szakkönyvek, eszközök és hajómodellek ábrázolják a magyarországi vízi közlekedés és vízépítészet múlt század eleji állapotát. III. terem A 19. század elején a magyar gazdasági viszonyok fejlettsége, különösen a mezőgazdasági árutermelés viszonylagosan gyors fejlődése (háborús konjunktúra) gazdasági és politikai viszonylatban egyaránt napirendre tűzte elsősorban a dunai hajózás gyors fejlesztését. Széchenyi István is óriási jelentőséget tulajdonított a kérdésnek; széles látókörrel és nagy körültekintéssel dolgozta ki a Duna, majd az egész magyar medence vízrendszerének szabályozását, a gőzhajózás bevezetését, és óriási munkával, szívóssággal fáradozott tervei megvalósításán. Nemcsak a Vaskapu szabályozása (1835), a Duna Gőzhajózási Társaság megalapítása (1829), az óbudai hajógyár megalapítása fűződik a nevéhez, de a munka elvégzéséig a szakemberek és gépek beszerzésétől engedélyek, támogatók, társak és tőke szerzéséig minden gyakorlati kérdésben is szükség volt határozott ügyintézésére és tekintélyére. Az Al-Duna szabályozásán dolgozott először együtt a kor nagy vízügyi szakemberével, Vásárhelyi Pállal (1795—1846). A vitrinben és a tárlókban a dunai vízi út kiépítésének és a dunai hajózás megindulásának történetét részletesen és színesen mutatják be a korabeli vízépítő műszerek, eszközök, térképek, műszaki rajzok és az első hajók modelljei mellett a szabályozás legfontosabb dokumentumai: iratok, engedélyek, jegyzőkönyvek, levelezés, diplomáciai kapcsolatok iratai stb. A terem közepén nagyméretű makettet láthatunk: a Kárpát-medence domborzati térképét a folyamszabályozások megindulása előtt. Kiáltó erővel ötlik azonnal szembe az alföldek mocsaras állapota, amely a szabályozások szükségszerűségének másik okát, a munka másik célját adják a közlekedés mellett: mezőgazdasági területek nyerését, Széchenyi szavaival a „vér nélküli tartományszerzést". IV. terem Különösen a Tisza völgyének vízügyi rendezése bír óriási gazdasági jelentőséggel. Azzal, hogy a — természetesen több emberöltőre terjedő — munkálatokkal 2,5 millió kat. h. területet nyert a magyar mezőgazdaság, többet, mint egész Hollandia ármentesített területe. A magyar Alföld történetének ez a fontos korszaka, amely nemcsak a vidék földrajzi-gazdasági, de társadalmi-politikai képét is alapvetően változtatta meg Széchenyi István és Vásárhelyi Pál munkásságával, a Tisza völgyi Társulat megalakulásával (1846) indul. Széchenyi királyi biztosként intézi a szabályozás ügyeit. A Tisza-szabályozás, a Tisza-völgy vízügyi rendezésének iratai, térképei és szemléletes modellek, makettek mellett különös szemléltető erővel bírnak a vitrinben és a falon elhelyezett térképpárok, amelyek egy-egy alföldi részletet ábrázolnak a szabályozás előtti és a mai állapotában. 375