Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (V.)

Nagy Mihály helyettes rendőrfőkapitány jelentésének végén a karhatalmi készültségről is beszámolt. Eszerint ezúttal is két század gyalogság és egy fél század huszárság várta a Frigyes-laktanyában az esetleges kivonulási parancsot, de az „állítólag" 400 főnyi tömeg nem adott okot a beavatkozásra. — A fővárosban és a nagyobb vidéki városokban is szinte egyidejűleg megtartott tiltakozó gyűlések mindenesetre hatékonyak voltak olyan szempontból, hogy a magyar kormányzat Bécs felé is fékező módon igyekezett befolyást gyakorolni a balkáni konfliktussal összefüggésben eltökélt szándékaira. Győrött különben az említett népgyűlést követő napon is olyan esemény történt, amely a győri munkásság bátor kiállásának következményeként könyvelhető el. A vármegye közgyűlése ugyanis október 7-én tárgyalta azt a fontos kérdést, hogy bizalmat szavazzanak-e az új, törvénysértő Lukács-kormánynak, vagy sem? Merényi László egyik idevágó tanulmányában olvashatjuk a következőket: „Bár a vármegyei közgyűlés állandó választmánya munkapárti többségű volt, s ez hajlandó lett volna természetesen a kormányt támogatni, a közgyűlésen mások voltak az erőviszonyok. Az október 7-i ülésen heves vita alakult ki. Miután a Justh-pártiak mellett az Apponyi-féle nagybirtokos ellenzéki párt hívei is a munkapárti minisztérium törekvései ellen foglaltak állást, a szavazáskor e két erő együttvéve a többséget alkotta. — így a munkapárti kisebbséget leszavazva — Győr megye közgyűlése bizalmatlanságot nyilvánított a kormány iránt."

49 A béke megvédése, illetve biztosítása érdekében folytatott mozgalmi tevékenység egyébként a további hónapok során csak még fokozódott. Nemcsak Budapesten, hanem a nagyobb vidéki ipari központokban is további gyűléseken foglalt állást a munkásosztály az országvesztő és népelnyomó kormányzati politika ballépéseivel és céltudatos merevségével szemben. Győrött október 30-án tartott újabb népgyűlést a helyi szociáldemokrata párt. Az összejövetel elejére összegyűlt 350 főnyi hallgatóság csakhamar 600-ra emelkedett a rendőrségi jelentés szerint. Rudas Sándor, a gyűlés egyedüli szónoka (a hivatalos adatok szerint) egyórás beszédében többek közt az általános titkos választójog mielőbbi kiharcolását sürgette és azt hangsúlyozta, hogy a Justh Gyula vezette Függetlenségi Párt e vonatkozásban a nép igazi barátjaként odaadó munkát végez, ezért az SZDP-nek minden lehető eszközzel támogatnia kell az érintett párt ilyen irányú ténykedéseit. Bécsi viszont a gyűlést befejező mondataiban az alábbiakat emelte ki: „A kormánynak kötelessége a szociáldemokrata párt által követelt választói jogot megvalósítani, mert ha a munkásság jó katonának és adófizető alanynak, akkor jogosan követelheti, hogy az alkotmány sáncai közé bevonulhasson és sorsa intézésében — mely most róla, de nélküle történik egy osztályparlament által — részt vehessen." — A népgyűlés igen feszült hangulatban zajlott le, többször elhangzottak olyan közbekiáltások, amelyek a „szabadságtipró és erőszakos Tisza István Abzug-olásával" voitak kapcsolatosak. A gyűlés után kisebb incidensre is sor került. A résztvevők ugyanis tüntető felvonulást akartak rendezni, de a karhatalmi osztagok ezt már a sétatéri hídnál megakadályozták. 48 GySmL:l Győr város rendőrkapitányságának iratai 11077/1912. ki. és főispáni iratok 73/1912. biz. 49 Merényi L., Háborúellenes mozgalom Győrött az 1912—1913. évi Balkán-háború idején. Arrabona. 1963. évf. 340—341. 322