Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (V.)

— Ugyancsak a helyi munkásmozgalmi események nyári sorában kell említést tenni arról, hogy hosszú hónapok után, augusztus elején véget ért a győri kőfaragó munkások sztrájkja. Ez a hír annál is inkább figyelmet érdemlő volt, mivel a szervezett dolgozók szívós kitartásukkal elérték azt, hogy a munkaadók az összes követelésnek eleget tettek. Érdekes azonban ez a fejlemény abból a szempontból is, hogy egy héttel később a bőrdíszműgyári munkások is letették a szerszámokat, hogy méltánytalan bérezésükkel kapcsolatban jobb belátásra bírják a vállalat vezetőségét. A helyzet ugyanis az volt, hogy a gyár igazgatósága üzleti megfontolások alapján a korábbi órabéres rendszerről át akart térni a darabbérezésre (akkordmunkára), a dolgozók viszont idegenkedtek ettől a tervtől, mivel keresetük csökkenésétől tartottak. A tárgyalásokkal kapcsolatos huzavonák szerencsére ebben az esetben nem sokáig folytatódtak, mivel az üzem ekkor még deficites volt, és nem állott érdekében a huzamosabb ideig való leállás. így még augusztus hó folyamán megegyezés jött létre, s a megkötött kollektív szerződés akkord alapon, de mindkét fél részére megfelelő anyagi feltételeket teremtett.

47 Néhány héttel később a Balkán-szövetség és Törökország között kitört első balkáni háború szolgáltatott alapot a magyar munkásosztály aktivitásának fokozására, mivel a monarchia részleges mozgósítást rendelt el a hadieseményekkel kapcsolatban, és a német imperializmus nyomására az esetleges háborús beavatkozást is fontolóra vette. A szociáldemokrata párt kezdettől fogva ellenezte a magyar kormány veszélyes politikai mesterkedéseit, és vidéki szervezetei útján is minden alkalmat megragadott, hogy élesen tiltakozzék az ilyen üzelmekkel, szándékokkal szemben. Győrött október 6-án tartott tiltakozó népgyűlést a helyi pártszervezet, melynek lefolyásáról a rendőrkapitányság többek közt az alábbiakat jelentette: „A népgyűlést Bécsi László nyitotta meg, kinek ajánlatára a megjelentek elnökké Szabó Sándort, jegyzővé Rudas Sándort választották. A napirend előadója Horovitz Gábor volt Budapestről. Beszédében a szociáldemokraták nevében tiltakozott a háború ellen, mert rablópolitikáért nem engedik az embereket lemészárolni. Vigyék a háború ügyét nemzetközi bíróság elé, s ne avatkozzék a monarchia háborúba, mikor azt semmiféle érdeke nem kívánja. Bosznia okkupációja is csak a dinasztiának s a fegyvergyárosoknak s a vas- és szénbánya-tulajdonosoknak volt érdeke, így van ez most is, mert köztudomású dolog, hogy a Skoda-gyárnak a bécsi magasabb intézőkörök nagy része részvényese, a parlament tagjai pedig részvényesei a vases szénbányáknak. Figyelmezteti a legfelsőbb fórumon levőket, nehogy háború kitörése esetére a haderő nagy részét itthon kelljen hagyni rendet csinálni, mint Oroszországban történt. Ne háborúskodni akarjon az ország, hanem előbb teremtsen itthon békét és jólétet, akkor mindenki sietni fog a hazát megvédeni, de ha enélkül osztják ki a manlichereket, akkor gondolkodni fognak, hogy hova lőjenek. Ezután egyhangúlag határozati javaslatot fogadtak el, melyben tiltakoznak a háború ellen, s a diplomáciát teszik érte felelőssé, mert ellenkezik a magyar nép akaratával, s ez nemcsak az emberiség nagy javai elleni merénylet, hanem ezzel akarják meghiúsítani a jogfosztottak törekvéseinek sikerét is."

48 47 Na (1912) 32., 34. és 35. sz. 21 Arrabona 16. 321