Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (V.)

ket és válaszképpen az alábbiakat adta az érdekeltek tudomására: „A lázadásnak, amely a vörös csütörtökön lezajlott az ország szívében, nem a szocialisták voltak az okai, amint ezt a nyárspolgári szellem kitalálta, hanem tisztán a rendőrség. Megnyilvánulásai pedig azokban a nagy gazdasági és politikai okokban keresendők, illetve elnyomatásban, amelyben az ország lézeng és amelyben Magyarország munkásságának része van."

35 A hamu alatt lappangó tűz izzásáról, a szervezett munkások nyugtalanságának és további elégedetlenségének hullámveréséről azonban nemcsak a helyi pártsajtó hangja tanúskodott, hanem erre mutattak azok a fejlemények is, amelyek a május végi forradalmi jellegű megmozdulások után következtek. Elsőként a június 12-i népgyűlést kell megemlíteni, amelynek karhatalmi készenlétével kapcsolatban az alábbi jellemző adatokat találjuk az egykorú munkásújságban: a Széchenyi téren egy század huszárság „tanyázott" a Rába hidat 25 csendőr szállta meg, a Petőfi téren egy század lovasság és ugyanannyi gyalogság vert tábort; ugyancsak egy századnyi gyalogság húzódott meg a püspökmajorban, fél-fél század erejű karhatalom őrizte a városháza előtti teret, a Frigyes-laktanyát, a gáz- és szeszgyárat.

36 A lap gúnyosan meg is jegyezte, hogy ilyen felvonulással még komoly csatát is lehetett volna nyerni. A túlzott óvórendszabályok foganatosítására persze nem volt szükség, mivel a győrszigeti fürdőházban rendezett népgyűlés rendbontások nélkül folyt le. Bécsi István elnöki megnyitója után Klárik Ferenc budapesti küldött beszélt a többezres tömeghez, s mondanivalójának egyik lényeges pontja éppen az volt, hogy a munkásság egyelőre ne tüntessen az utcákon, ezt akkor is megteheti majd, ha a kormány beterjeszti a parlamentnek a választójogra vonatkozó törvénytervezetét. A gyűlés résztvevői azonban határozati javaslatot fogadtak el. Ennek értelmében úgy döntöttek, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel küzdeni fognak az általános titkos választójog elismertetéséért.

37 — A főispánhoz küldött távirati rendőrhatósági jelentés 3000 főnyi hallgatóságról számolt be, de az összesereglett tömeg létszáma sokkal nagyobb volt. A befejező sorok egyébként elismerték az alábbiakat: „A rend felett erős katonai karhatalmi kirendeltség őrködött, a gyűlés befejeztével a rendőrség felhívására tüntetés nélkül eloszlottak, később kisebb csoportok verődtek össze, ezek lármáztak de a katonaság szétoszlatta őket, rendzavarás nem történt."

38 Az ellentmondásokkal telített belpolitikai állapotok, a megoldatlan közjogi kérdések és nem utolsósorban a háborús készülődések ebben az időszakban sok helyütt, így többek között Győrött is megmozgatták a polgárságnak ama részeit, népes csoportjait, amelyek elvileg korábban is megértést tanúsítottak a dolgozó rétegek iránt és rendületlen hívei voltak a választójogi probléma méltányos rendezésének. így került sor június 16-án a megyeszékhelyen arra az impozáns méretű népgyűlésre, amelyen a rendőrhatósági jelentés szerint legfeljebb 800—• 1000 ember, de a valóságban több ezren (a Népakarat szerint 5—6 ezer főnyi tömeg volt a Lloydban, persze ez is túlzás) jelentek meg. A népgyűlést tulajdonképpen a győri Függetlenségi és 48-as Párt együttesen rendezte a szociáldemokratákkal. Bár a meghívott vendégek, ellenzéki képviselők közül — ígéretük ellenére — néhányan nem jelentek meg, a gyűlés nagyon eredményes volt. Először 35 Na (1912) 23. sz. 36 Na (1912) 25. sz. 37 GyH (1912) 133. sz. 38 GySmL:l Győr vármegye főispáni iratai 49/1912. biz. 318