Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (V.)

A vezetőséget felhívtam, hogy miután gyűlésre engedélyük nincs, oszoljanak szét, mert utalva hivatalomban tett figyelmeztetésre, a szétoszlatást karhatalommal fogom eszközölni. — Rövidebb tárgyalás után csekély haladékot adtam a beszéd befejezésére, ami rövidesen meg is történt. Több oldalról felhívás történt, hogy a munkásság tüntető séta céljából vonuljon be a városba, de ez beavatkozásomra elmaradt, s miután időközben a katonai kirendeltség megérkezésének híre is elterjedt, a vezetőség felhívására a meglehetősen izgatott tömeg megkezdte a rendőrség által is elősegített szétoszlását, mi apróbb, de elhanyagolható kellemetlenkedések közben meg is történt. A vezetőség a sztrájk megszűnését is közzétette, mi izgalmas ellenvetésekre adott okot, mert a tömeg nagyobb része a sztrájk folytatását kívánta. — Végül megjegyzem, hogy a sztrájk nem volt általános. A nagyobb ipartelepek között a Waggongyár összes munkásai egész nap, Gyufagyár, Koestlingyár déltől kezdve, Boskovitz cipőgyár egész nap, Szabó Samu gépgyár egész nap, nyomdászok, könyvkötők, építőmunkások, seprőgyár szintén, a Szeszgyár munkásai azonban csak részben szüntették be a munkát. — A tömeg többi részét a kisipari munkások, napszámosok stb. tették ki. A többi ipartelepen rendőri őrizet alatt folyt a munka egész nap."

32 E részletes rendőrhatósági jelentés alapján is vitathatatlanul megállapítható, hogy a győri munkásság teljes szolidaritást vállalt a fővárosi proletariátussal, és az adott lehetőségek között ugyancsak kivette részét a politikai jogokért, valamint a béke megvédéséért folytatott harcokban. A helyi sajtó különböző hangnemben foglalkozott az elmúlt eseményekkel s az legkevésbé sem meglepő, hogy a polgári lapok, a burzsoázia és a klérus szócsövei messzemenően elítélték a szociáldemokrata párt tevékenységét és a megtévesztett, sőt az összetartás c. lap szerint „terrorizált józan" munkássággal szemben tanúsított magatartását. Ezek az állásfoglalások világosan azt mutatják, hogy a győri polgárság reakciós köreiben a munkásság legjogosabb követelései továbbra is teljes visszautasításra találtak, akárcsak a kormányzat részéről, amely népellenes politikai vonalvezetésében a legcsekélyebb engedmények megadására sem volt hajlandó.

33 A május 24-i mozgalmas napot követően fokozatosan ismét helyreállott a rend, bár a Győri Vagon- és Gépgyár igazgatója, Schermer Artúr arról értesítette a rendőrséget, hogy 300 dolgozója még nem állt munkába, és ezeknek május 2í8-ig ad olyan értelemben haladékot, hogy visszatérésük esetén a vállalat nem fog velük szemben retorziókat alkalmazni.

34 Az persze más kérdés, hogy a kedélyek is lecsillapodtak-e? Erről szó sem volt, hiszen a munkásság helyzetében, jogfosztottsági állapotában semmi változás sem történt. így nem csodálható, hogy a Népakarat még június 2-i számában is a következőket írta: ,,A múltheti véres forradalomnak a hatása alatt van még mindig a magyar közvélemény. A történelmi jelentőséggel bíró véres csütörtöknek a rémes izgalmairól, megdöbbentő tragikumáról, szomorú és sajnálatos eseményeiről tárgyalnak még mindig mindenfelé az egész országban. Természetesen itt nálunk Győrött is. Sőt talán sehol sem úgy és annyira, mint itt nálunk, ahol az ivóbajnokok és a nyárspolgári szellemek már a vörös csütörtök napján kisütötték, hogy mindennek, ami e napon az országban történt, az izgató szocialisták az okai." A vezércikk azután hosszas fejtegetései keretében levezette az okozati összefüggése32 Uo. Győr város rendőrkapitányságának iratai 5928/1912. ki. 33 Balázs P., A vérvörös csütörtök győri eseményei. Arrabona. 1962. évf. 202—203. 34 GySmLrl Győr város rendőrkapitányságának iratai ad 5928/1912. ki. 316