Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)
Tóth L.: Népi és alkotmányjogi mozgalmak Győrött 1859–61 között
A radikális Ziska erélyesen figyelmeztetett, hogy ,,... a nemzet törvényes jogaiból... ezentúl sem fog egy hajszálnyit sem engedni". Javasolta, hogy a Pragmatica Sanctióval és az 1848-as törvénykönyvvel egy „fényes küldöttség" menjen Bécsbe. Lippay Sándor „egy erélyes hangon szerkesztendő fölirat" mellett szavazott. Még a nyugodtnak ítélt személyek is szenvedélyes hangon szóltak a napirendhez. (Zmeskál István, Kálóczy Lajos, Jankó Mihály.) Zmeskál József, a januári 12 pont alapján, pontonként történő cáfolatot javasolt. A jobboldali liberális Eőry Sándor még arról is szólt, hogy a „törvénykezés rendezésére Deák bizassék meg". Végül Kálóczy javaslatára egyértelműen az írásban felterjesztett felirat mellett döntöttek, amelynek megszövegezésével a jegyzői kart bízta meg Zichy Bódog főispán. 96 A felirat első részében azt kifogásolták, hogy az 1847—48. évi országgyűlés IV. tc.-től eltérőleg „az országgyűlés helyéül nem Pest, mint az a törvényben foglaltatik, hanem Buda tűzetett ki". Az 1848-as törvényekhez ragaszkodó megyei bizottmány az alkotmányosságra érzékeny figyelme nem tudta szó nélkül hagyni az országgyűlés színhelyének meghatározását, mert előtte Pest a forradalom székhelye és szimbóluma, Buda pedig a nemzeti függetlenséget csorbító Habsburg császári intézmények színhelye volt. A felirat megismétli a továbbiakban a január 8-án felterjesztett 12 pont egyikét („sajnos tapasztalván, hogy Erdélynek és a Részeknek az országgyűlésre meghívása ez ideig mellőztetett"), amellyel ismét kinyilvánította a megye az ország teljes politikai egyesítésének követelését. 97 A második rész nyílt válasz voit a január 16-i császári leiratra. Érthetetlennek vélték a magyar közélet aktivizálódásának megítélését: „nem lehet el nem borulnunk minekünk, midőn a leirat hangneméből azt kellene megértenünk : miszerint a hazában mozgásba jött alkotmányos köztevékenység jelenetei neheztelést és gyanút keltének". 98 Kétségbe vonták a közgyűlésen az uralkodó ítéletét, mert úgy érezték, hogy a császár nem valós és igaz híreket kapott a magyar eseményekről: „Nincs előttünk olly teljes mértékben tudva a dolgok menete a felett valljon Felséged felindulását eléggé indokoltnak tartjuk-e?" Hangsúlyozta a felirat, hogy a „túlcsapongásokba" nem mentek bele, csupán ,,... dicső elődeinek esküjével is biztosított ősi alkotmányos jogainkhoz úgy szinte az 1848.4ri törvényekhez is telljes mértékben és egész erővel ragaszkodunk". Az uralkodó emlékezetébe hozták az 1701. évi országgyűlés néhány, a törvényes állapotot biztosító törvénycikkeit. 99 Amikor kétségbe vonták az uralkodó ítéletének jogosságát, nem ismerték fel azt, hogy az alkotmányos élet legfőbb ellensége a szabadságharcot eltipró császár személye, a nemzet érdekeit sértő leiratok mögött a többször emlegetett „osztrák államférfiak" vannak, akik félrevezetik a császárt. Az uralkodó bizonyos védelme és tisztázása mellett azonban figyelmeztetést is 96 GyK 1861. február 7. 11. sz. 41. A közgyűlés kivonatolt jegyzőkönyve szerint egyetlenegy konzervatív alapállású megyei személyiség nem szólalt meg a közgyűlési vitában. 97 GySmL:l Főispáni iratok 22/1861. (másolat). Ez a felirat megfogalmazásaiban néhol nem pontos, fogalmai még „érdesek", mondatszerkesztése bizonytalan. Mindez természetesen a felhevült hangulattal és a rendelkezésre álló kevés idővel magyarázható. 98 GySmL:l Főispáni iratok 21/1861. 99 Uo. Az 1791. évi országgyűlés törvényei közül a második, a harmadik, a tizedik, a tizenkettedik, a tizenhetedik, a tizenkilencedik és a hatvanadik törvénycikkeket idézik. 19 Arrabona 16. 289
