Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Szentmihályi I.: Történeti események tükröződése a Fertő vidéki néphagyományokban

került a mondában tárgyalt eseményekre.

35 Ezt azonban bizonyítani nem tudjuk, így minden ilyen következtetés csupán feltevés maradna. Lehetséges, hogy az avarok utódai a XII. század elejétől a Fertő körül emlegetett mosoni székelyek.^ Bár a székelyek életmódja — még a XIII. század második felében is — lényegében olyan volt, mint amit a monda elénk tár, de a Fertő körül korábban megtelepedett székelyekről, itteni történetükről, etnikai súlyukról túl keveset tudunk ahhoz, hogy a mondában tárgyalt néppel megalapozottan kapcsolatba hozhassuk őket. Az egykorú krónikák a honfoglaló magyarokról (kalandozó néprészeikről) is a mondában tárgyaltakhoz hasonlókat jegyeztek fel. Vajon reájuk vonatkozik-e a monda jellemzése? Ez több okból sem valószínű, A monda a Fertő körül egykor élt, megtelepült népről beszél. A magyarokról a normád harcmodornak és életmódnak megfelelő eljárásmód joggal feltehető még a kalandozások korában is, tehát kb. a X. század derekáig, később viszont, főleg a kereszténység felvétele után és a feudalizálódás előrehaladtával egyre kevésbé. A kérdéses X. században viszont a Fertő környéke a magyarság által alig lakott területnek tekinthető.

37 Továbbá: a monda szerint a foglyok egy vidékről valók voltak. A honfoglaló és kalandozó magyarok viszont különböző vidékekről hozták foglyaikat. Összesítve tehát: Nem valószínű, hogy a monda „vad nép"-e a honfoglaló — kalandozó magyarokkal lenne azonos. Egyetlen nép maradt még, amellyel foglalkoznunk kell: ez a török nyelvű, . nomád, nagyállattartó, harcos lovasnép, a besenyő. Felbomló birodalmuk népének egyes csoportjait a X. század derekától fogadta be a magyarság. A Fertő körül is éltek, sőt ez a legkorábbi hazai besenyő letelepedési terület. Anonymus megemlíti Gesta Hungarorumában (57. a), hogy a X. században Zolta vezér „a Mosony nevű fertőn túl nem kevés besenyőt is telepített országának védelmére, hogy... a németek a magyarok határait el ne pusztíthassák."

38 A Fertő menti besenyő településcsoport nemcsak korai, hanem jelentős is volt. Pozsonytól, a Lajtán át, a Fertő keleti partvidékén húzódott le dél felé. Győrffy György — főleg XIII. századi okleveles adatok alapján — kétségbevonhatatlanul igazolta ennek a Fertő menti besenyő tömbnek a létét. Salamon király alatt is említik őket. Határőri szolgálatot teljesítettek itt. Győrffy szerint a XIII. század elejére nagyrészt felszívódtak már a magyarságba. Két adatból 35 A Fertő környékének avar megszállásáról László Gy. ír: 1944. 67, 95. és 124. k.: az útvonalak térképe. A környező lelőhelyeket térképen ábrázolja Csallány D. Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa (Bp. 1956.) A 796 utáni időszakról (Fertő körüli avar kaganátus és az életforma-változás) : László Gy., 1944. 91—92. és ua. „Inter Sabariam et Carnuntum." SSz XXVI. (1972) 320—333., továbbá Bona I., Cundpald fecit. [SSz XVIII. (1964) 127. kk. és XIX. (1965) 32. kk., főleg i. m. 232. és 41.]; Török Gy., Sopronkőhida IX. századi temetője (Bp. 1973.), főleg 54—62.; a helyi későavar-honfoglaló magyar kontinuitás lehetőségéről: Hóman B., i. m. 75., László Gy. 1972. 328—332. Ehhez analógia más nyugat-magyarországi területen (Göcsejben): Szentmihályi I., A göcseji nép eredethagyománya (Bp. 1958.) 47. kk. 36 A Mosón vidékén már 1116-ban említett székelyek és a korábban itt élt avarok között kapcsolatot lát Hóman B., i. m. 75. és László Gy., 1972. 328. kk. 37 A krónikás feljegyzéseket részletesen ismerteti Győrffy Gy., 1958. Meglepő az a felfogásbeli hasonlóság, azonos hang, mely a krónikákat és mondánkat egyaránt jellemzi. — Arról, hogy a Fertő vidékét a honfoglaló magyarság nem szállta meg, László Gy. 1944. 95, 116, 123. és az útvonalak térképe. 38 Győrffy Gy., 1958. 137. 226