Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Salamon N.: Károly Lyka und die bildenden Künste in Raab

Bevezető sorainak alaphangját a már korábban jelzett, a művészeti élet határait tágító szándék adta meg: „Túl Budapest határain is volt olyan művészeti esemény december havában, amelyről különös nyomatékkal kell megemlékeznünk ..." — kezdte rokonszenvvel átitatott írását. Nagyra értékelte azt a tényt, hogy a jubileumi tárlaton kétszáz műalkotás volt látható „Győrött élő vagy győri vonatkozású művészektől". Jutott az elismerésből a díszes ünnepi katalógusnak is: ez formájával, a benne foglalt művészeti tárgyú írásokkal alkalmasnak látszott arra, hogy „elolvasását sok más városunk vezetőinek meleg figyelmébe" ajánlja. További mondanivalóját a tíz év krónikájának felvázolása képezte. Jellemző epizódként emelte ki az alakulás körülményeit, a belügyminisztériumban elkallódott alapszabályok ügyét. A gondokat sorakoztatva, a kiállítási helyiség hiányát, a szerény anyagi kereteket említette meg. Az utóbbi a tagsági díjakból, a kiállítások bevételeiből és a város évi 400 pengős támogatásából gyűlt egybe. „Az ember azt hinné, hogy ilyen sovány eszközökkel jóformán még hozzá sem lehet fogni semmiféle művészeti akcióhoz." — állapította meg. Azután tényeket sorolt annak bizonyítására, hogy „ebben az esetben másként történt". Kiállítások, felolvasások, előadások, műtörténeti kirándulások, műtermek, előkészítő tanfolyamok, a közös könyvtár léte teremtett alapot a megismételt bizakodásra, hiszen „a kemény akarat és a céltudatos erély győzött", remény van arra, hogy az elért szép eredmények sarkallni fogják a társulatot a további cselekvésre. Útravalóul a rokonszenvet kínálta az első, legnehezebb évtizedén túljutott egyesületnek.

45 A Győri Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat életének fonala az 1950-es évek közepéig követhető. Űtja nem volt sima. sok-sok buktató, maradivá«» tévhit, látványos botrányok, széthúzás tarkította a történetét. Szerepét, akcióinak értékét megítélni csak a teljes feldolgozás után lehet. Annyi azonban világos, hogy létezése a város kultúrtörténetében, hibái ellenére, jelentős. Fórumot teremtett, támogatott, egyáltalán a művészeti élet születését, létezését segítette elő. Hosszan tartó kísérlet volt a győri képzőművészet megteremtésére. E törekvéshez sok hasznos tanácsot, támogatást kapott lelkes propagátorától, Lyka Károlytól. Ez a meleg viszony 1930 után megszakadt, mert dokumentum nem igazolja továbbélését. Az utolsó nyomot a jubileumi Díszalbumban találhatjuk. Sok értelmes, olykor érzelgős vallomás, bejegyzés között szerényen húzódik meg egy, önmagában is sokat mondó, szép vonalú aláírás, a harmincas évek elejéről származó emléksorok között: „Lyka Károly"/'

6 Salamon Nándor KÁROLY LYKA UND DIE BILDENDEN KÜNSTE IN RAAB Károly Lyka war ein hervorragender Vertreter der ungarischen Kunstgeschichtsschreibung in der Zwischenkriegszeit. Er war in einer Person ein ausgezeichneter Organisator, Kritiker, Fach-Schriftsteller und Erzieher. Es kann, als seinen ausserordentlichen Verdienst betrachtet werden, dass er dem sich entwickelnden Kunstleben der Provinzstädte bei seiner weitverzweigten Tätigkeit genügende Aufmerksamkeit gewidmet hat. So kam er auch mit dem Kunstleben in Raab, in den zwanziger Jahren unseres Jahrhunderts, in Beziehung. 45 Magyar Művészet 1929. 9—10. sz. 636. o. 46 A Győri Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat Emlékkönyve 1929. 210