Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Salamon N.: Lyka Károly és a győri képzőművészet

Június 16-án pedig sor került az anyag visszaküldésére is. A csatolt levél azért értékes a számunkra, mert abban olyan óhaj foglaltatott, amelynek megvalósulására még ma is várnunk kell. Lyka Károly elmondja, hogy az iratok nagyon érdekes olvasmányt jelentettek a számára. Megújította ígéretét az ismertetés közlését illetően. A második bekezdésben pedig, a rövid kapcsolatokra és az írásbeli jelentésekre alapozottan, fejezte ki várakozását városunk képzőművészeti élete iránt, amikor ezt írta: „Remélhetőleg szép fejlődés vár a társulatra egy olyan művelt városban, mint amilyen Győr. Ideje volna, hogy ne csak Budapesten legyen művészet."

12 E zárómondat az egész, fővárosra centralizált magyar művészettel szembeni bizonyos elégedetlenségét igazolja, amelyen feltétlenül változtatni szükséges. Megnyugtató — sőt büszkeséggel tölthet el bennünket —, hogy városunkat ilyen feladat megvalósítására tartotta alkalmasnak. Kategorikusan megfogalmazott kívánsága sokáig nem valósult meg, ha kísérletek történtek is — akkor és később egyaránt — a decentralizálásra. Az adott politikai-társadalmi-közigazgatási helyzetben Győr e szerep betöltésére nem is volt megfelelő hely. Ezen Lyka Károly sem tudott volna lényeges változtatást eszközölni. ígéretét, a hírverést illetően azonban meglepő gyorsasággal teljesítette. A Majovszky Pál szerkesztésében megjelenő Magyar Művészetben bemutatta másfél hasábon a „Győri Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat"-ot.

13 A „Művészeti Élet" rovatban megjelent kis tanulmányt — a fennmaradt dokumentumok ismeretében mondjuk — alapos felkészülés előzte meg. Szűk keretek között minden lényeges dolgot sikerült felsorakoztatnia annak bizonyítására, hogy a társulat alig hét esztendő alatt életképes egyesületté fejlődött. Az önzetlen közreműködők „igazi kultúrmissziót végeztek eddig, s remélhetőleg kedvvel és kitartással folytatják fontos munkájukat a jövőben is."

1

'

1 Bevezetőjében a születés körülményeit vázolta fel. „Győri emberek egy lelkes csoportjá"-ról írt, akik azért szervezték a társulatot, hogy az „segítségére siessen a magyar művészetnek."

15 Ezt a jószándékúan felfokozott túlzást az ügybuzgalom rovására kell írnunk, mert az adott időszakban az a Győr, az a polgárság semmitől sem állt távolabb, mint a progresszív magyar művészet támogatásától, amely akkor a legsúlyosabb helyzetben volt. Igaz, a két háború közötti időszakban sokszínű volt Győr kulturális élete, s sokan voltak, akik az egyetemes, haladó kultúra fenntartásán fáradoztak,

16 de a kortársak a győri társadalom válságáról írtak, amelynek „aktivitása, kezdeményező, cselekvő ereje nincs".

17 Helyben is felhangzott az óvatos hangú kívánság, remény, hogy Győr is hamarosan művészeti központtá fejlődhet, de a város vezetőségének meg kellene hozni azt az áldozatot, amibe ez kerül, s nem szabad mindezt az álmok országába utalni.

18 A hivatalos város hozott is némi „áldozatot", mert évi 400 pengő segélyt utalt ki a társulatnak. Ebből támogatta az a maga művészeit, akik a városba települtek. E festők, szobrászok akadémikus felkészültséggel, avult szemlélet12 XJM KA 303—74. 13 Magyar Művészet 1926. 6. sz. 362—363. o. 14 Uo., 363. o. 15 Uo., 362. o. 16 Dávid L., Győr az ellenforradalmi rendszer idején. Győr (1971) 468—469. o. 17 Kolb L., A győri társadalom válsága; GySz (1931) 4—5. sz. 129—134. o. 18 Dr. Somogyi A., Az idei tárlat; GySz (1930) 7—8. sz. 278. o. 204