Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (I)

A következő nagy érvágás 2777-ben éri a lőcsei céhet. Ekkor Szepesváralja és Szepesolaszi mesterei váltak ki, alakítottak közös céhet. Céhlevelük szövege az egységesített, sablonos rendtartás.

32 Jegyzőkönyvet csak 1785-től ismerünk tőlük, a korábbi talán elveszett. Ügy látszik, hogy a kiválást iglói mesterek is támogatták, mert 1785-ben közösen kérik a lőcsei céhet függőben levő ügyeik rendezésére.

33 A dolog rendeződhetett, a céhhez tartozó mesterekre vonatkozó iratok, a mesterdíjak arányos része, a céhnek ajándékozott ezüsttáblácskák bizonyos része átadásra kerülhetett, mert az ügynek további nyomait nem találjuk a jegyzőkönyvben. Távolabbi vidékről egyedül egy nyíregyházi mestert vettek fel, mint vidéki mestert, fél taxa mellett.

34 A váralj aiak és az olasziak között hamarosan viszályok keletkeztek a kiváltságok kérdésében, mint pl. céhmester jelölése, a céh iratainak és egyéb dolgainak őrzése vonatkozásában. 1804-ben hivatalosan felszámolták, elkülönítették dolgaikat. Az olasziak részéről három mester és bíró, a váralj aiak részéről hét mester, a céh komisszáriusa és egy városi szenátor vett részt a megállapodás előkészítésében. Ennek hat pontja a következőket mondja ki: 1. A szepesolasziak indítványozzák, hogy a céhládába még befizetendő hátralékok rendezése után a készpénzt két egyenlő részre kell osztani. A váralj aiak egyetértése után az olasziak 42 Rf-ot át is vettek, és egyben kötelezték magukat, hogy a még 1800^-ból származó vitás bor árát, 8 Rf összegben ők fizetik. 2. Mindazokat a céhládában levő iratokat, amelyek Szepesolaszira vonatkoznak, a bizottság a felülvizsgálat alapján azoknak átadta. 3. A céhládában levő 12 táblácskát (Schild) két egyenlő részre osztották, a legpontosabb súly szerint. 4. Az ónkancsót, a céhládát és a pecsétet az olaszi mesterektől a váraljaiak 11 Rf-ért megváltották. 5. A számlakönyv átvizsgálása után megállapították, hogy az összes pénz 64 Rf és 13 Xr. Ebből a szepesolasziak 30 Rf-ot kapták, a többi maradt a váraljaiaknak. 6. A kiegyezés után egy nyilatkozatot állítottak ki két példányban, melyet az egész bizottság saját kezűleg aláírt, miszerint kijelentik, hogy egyik félnek sincs a továbbiakban semmi joga vagy ürügye a másikkal szemben kereskedni. Végül pedig barátságos ölelések és baráti kézszorítások után elbúcsúztak egymástól.

35 Sztrantzinger 51. Mathias Kossin 52. Joseph Sztrantzinger 53. Michael Poleretzky — Góth-Próna (Német-Próna) : 54. Paul Pauling 55. Stephan Szevering 56. Samuel Czimmermann 57. Andreas Baschka in Liptauer: Rosenberg (Rózsahegy): 58. Georg Pavliar 59. Ignatz Hirosch 60. Anton Hirosch in Arvaer Comitat: Kraszna-Horka : 61. Ambroius Karasz — A. Stephanov (AlsóStepanó): 62. Anton Kovalik — Tresztena: 63. Gottfried Christian Schieferdecker — Nagy-Wesz (Veszele): 64. Michael Zaborszky — Oszada (Oszáda): Joseph Davtsik 32 Levoca, Okresny Archiv. 33 I/o. Kirchdrauf-Wallendorf, Acten-Buch 1785—1871. 10. jkv-i bejegyzés, 1785. ápr. 12. 34 Uo., 1804., 171. jkv-i bejegyzés. 35 Uo., 170. jkv-i bejegyzés. 112