Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
T. Szőnyi E.: A győri Kálvária utcai római temető hamvasztásos sírjai
keltezést támogatják. 37 M. CRESTIO mesternek, aki i. sz. 70—90 között La Graufesenque-ban működött, korai időszakára jellemzők ezek a motívumok. A sigillata tál utánzata nyilvánvalóan későbbi az előképnél, talán Domitianus korába helyezhetjük. A földbe kerülésig még néhány évtized eltelhetett, ennek időpontja az I— II. sz. fordulója, II. sz. eleje lehetett. A barbotinos díszű, Drag 35 és 36 típusú sigillaták és utánzataik kérdésével részletesen Gabler D. foglalkozott. 38 (Ilyen edények az 1. és 5. sz. sírban fordultak elő.) Gyártási idejüket a Pó-vidéki tálak készítési idejére határozza meg, feltételezi azonban, hogy műhelyük még Domitianus korában is üzemelt, kereskedelmi forgalomban pedig Traianus idejéig lehettek. Utánzataikat az I. sz. fordulóján, a II. sz. első harmadában készíthették. Füstölőtálunk datálási lehetőséget nem ad, pontos mását nem ismerjük, tömeges gyártásuk a II. sz.-ra tehető. 39 Hasonló a helyzet a háromlábú tállal. Korba szintén nehezen, illetve csak tág időhatárok közé helyezhetjük el. Schörgendorfer ezt a típust az I— II. sz.-ra datálja. 40 , hasonlóképpen vélekedik Bónis É. 41 és G. Reinfuss 42 is. Pannoniában általánosan ismert az I— II. sz.-i temetőkből, műhely leletként Aquincumból, a gázgyári fazekastelepről és Daciából, Maroskeresztúrról (Cristesti) ismerjük. 43 A B7. sír 1. és 2. mellékleteként ismertetett tálforma Bónis É. XII. t. 13. típusának felel meg. Az edények előfordulási helyeként dél- és nyugat-pannoniai lelőhelyeket, valamint halomsíros temetkezések helyeit (Alsószentiván, Felsőcikola, Pátka) említi. Főként a traianusi, hadrianusi időkre tartja jellemzőnek. 44 Schörgendorfer az I. sz. végére és a II. sz.-ra határozza meg korukat. 45 Találkozunk velük a keszthely-újmajori temető anyagában 46 , valamint az aquincumi Aranyhegyi-árok menti temetőben. Az itt előkerült példányt Póczy K. szerint 47 a katonai szertár melletti műhelyben gyártották, amely az I. sz. végétől a II. sz. második, harmadik évtizedéig működött. Aquincumból a gázgyári fazekasműhely anyagából, annak korai periódusából (II. sz. második-harmadik évtizedével zárul) is ismert ez a típus. 48 1. sz. szórványtálunk nem tűnik gyakori típusnak. Mint általában a szürke 37 A formára — D. Atkinson, Journal of Roman Studies 4 (1914), díszítőelemekre: tojásfüzér háromágú bojttal — (M. Crestio, Masculus, Germanus, Cornutus mestereknél) T. Geo Mary, Novaesium I. 54., 28/9, ötágú levél — R. Knorr, Töpfer und Fabriken verzierter Terra-Sigillata des ersten Jahrhunderts, Stuttgart, 1919. 28/17, levélfüzér — R. Knorr, i. m. Textabta. 12,5, nyolcszirmú virág — T. Geo Mary, i. m. 27/15. A darabbal összefüggő kérdésekre vonatkozó összes adatokat itt köszönöm meg Gabler Dénesnek. 38 Gabler D., Adatok az itáliai barbotinos sigillaták kérdéséhez, Arrabona 6 (1964), 5—17. 39 Bónis Ê., Edényművesség, i. m. 24. 40 A. Schörgendorfer, Die römerzeitliche Keramik der Ostalpenländer, Brunn —München—Wien 1942., 12—13. 41 Bónis É., Edényművesség, i. m. 24—25. 42 G. Reinfuss, Die Keramik der Jahre 1953/54, Carnuntum Jahrbuch 1960, 92. 43 Bónis É., Edényművesség, i. m., i. h. 44 Bonis Ê., Edényművesség, i. m. 23, 176—7. 45 A. Schörgendorfer, Keramik i. m. 10. 46 Kuzsinszky B., Balaton, i. m. 80., 106. kép 1. 47 Sz. K. Póczy, Die Töpferwerkstätten von Aquincum, AAH VII (1956), 101. IV. tábla 1., 4., 6. 48 Kuzsinszky B., A gázgyári római fazekastelep Aquincumban, Bud. Rég. 1932, 354. ábra 5., valamint Póczy K., AAH 1956, i. m. 11|1., IX. tábla 14. 3* 35
