Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Gömöri J.: Korai császárkori és Árpád-kori település, X. századi vasolvasztó műhely Sopronban

• borda között nagyobb távközű zegzugminta volt bekarcolva. L. sz. : 73.1.128. (18. ábra 6—7.) 22. Különböző fekete, grafitos edények töredékei, melyek egyenes nyakú, kissé vastagított és kihajtott peremű, felül öblös edényekből származnak, melyek nyaka alatt általában borda fut körbe. 73.1.131. (16. ábra 4.); (18. ábra 2.); 73.1.132. (16. ábra 5.); 73.1.133. (18, ábra 5.); 73.1.130. (18. ábra 4.). Tagoltabb peremű az L. sz.: 73.1.134. (18. ábra 3.) töredék. Sopron vidékéről fekete, grafitos, váza formájú edényeket Bóna István közölt a soproni Liszt Ferenc Múzeum és a győri Xántus János Múzeum régészeti gyűjteményéből. 20. szám alatt leírt edényünkhöz hasonló formájú és díszítésű quad serlegekről

116 megállapította, hogy azok eredetét az Elba felső és középső szakaszánál élt svébeknél, továbbá a csehországi markomannoknál vagy a középnémetországi hermunduroknál kell keresni. Emellett az alsó Elba mindkét partján megtalálható ez a típus Altmarktól Hamburgig és Westprignitztől Westmecklenburgig az ott élő longobárdoknál, s nemcsak az I. században — mint a quadoknál —, hanem a II. században is. Bóna I. arra is rámutat, hogy nemcsak formai egyezés áll fenn e területek hasonló célt szolgáló edényei között, hanem díszítésben is ugyanazokat a motívumokat használták.

117 Kettős pontsorokból képzett, meandermintákkal díszített, Sopron környéki edényeket tipikus svéb edényeknek tartja és valószínűsíti, hogy az elbai germán quadok egy csoportjával, Vannius kíséretével kerültek Pannónia provincia területére, a Fertő-tó környékére az I. sz. közepén.

118 A II. sz. közepe körül e kettős pontsorokból képzett meanderdíszítés a quad telepek kerámiaanyagában már nem nagyon fordul elő, de az elbai germánok nagy részénél az edénydíszítésnek ez a módja legalábbis a markomann háborúig, egyes helyeken, mint pl. Altmark területén a III. sz. elejéig tovább él.

119 E kultúrkörben gyakori a zegzugmotívum alkalmazása, ami sokszor meanderdíszes edényeken pontozásos technikával fordul elő. így a közép-németországi Prositz (Kr. Meissen)

120

, Piskovitz (b. Lommatssch),

121 fekete, grafitos edényein a meandermotívumok alatt; az alsóausztriai Mistelbach-i

122 urnatemető 8. sírjának edényén a meanderdíszítés fölött; a morvaországi Uhercice-i (okr. Bfeclav)

123 hamvasztásos temető egyik urnáján a meanderdíszektől bordával elválasztva — az edény nyakán alkalmaztak zegzugmintát. Kravare-Kouty (okr. Opava)

L24 késő római telepének egyik edényén 116 Bóna I., i. m. 258—263. 3—4 kép, XXXVII. t. 1—4, XXVIII. t. 1—2 további irodalommal. 117 Bóna I., i. m. 299. 118 Bóna I., i. m. 258, 263. 119 Bóna I., Lm. 262, 263.; II. sz. végi, III. sz. eleji példáit említi továbbá í. Peskaf Morvao. területéről (Vazany nad Litavou és Blucina), Prehl. vyzk. 1970. 45. t. 3., Prehl. vyzk. 1962. 26. t. 1. 120 G. Mildenberger, Mitteldeutschlands Ur- und Frühgeschichte. Leipzig 1959. 100. 102. kép. 121 P. Benndorf, Tafeln vorgeschichtlicher Gegenstände aus Mitteldeutschland. IV. 4. t. Auflage. Leipzig, é. n. 48. 122 H. Mitscha-Märheim, Das germanische Brandgräberfeld am Galgenrund in Mistelbach, No. Arch. Austr. 19/20 (1956) 6. kép és 1. kép 6, 9, a 11. sírban fésűs díszítésű urna is előkerült, 20. kép I—

II. sz. 123 í. Peskaf, i. m. (1961) 21. kép I. sz., vagy I—

II. sz. fordulója. 124 J. Kral, Sidlistë volutové kultury a z mladsího období rímského císarstvi v Kravafich-Koutech. Prehl. vyzk. 1961. 73. 32. t.; hasonló elhelyezésben, csak bekarcolt párhuzamos vonalak között: K. Motyková-Sneidrová, Nálezy z doby fímské v Peckách. Arch, rozhl. XIII (1961) 23. kép 4. 92