Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
Gömöri J.: Korai császárkori és Árpád-kori település, X. századi vasolvasztó műhely Sopronban
Benyomott pontsordíszítések Sebastovce-Barca 96 , Peder 97 , Ockov 98 , Besenov", Stradonice 100 leletanyagában kör alakú bevágások Sebastovce-Barca 101 , Ockov 102 , Mikulov 103 , Rajhradice 10 \ Nejdek 105 , Brod an der Thaya kézzel formált germán edényein tűnnek fel. Ez utóbbit í. Peskaf a II. sz.-ra, a III. sz. elejére datálja. 106 16. Fazék. Kézzel formált, enyhén kihajtó peremű, vöröses barna színű, csillogó kőzúzalékkal erősen soványított edény darabjai. Vállán bütyökkel megszakított kidomborodó ujjbenyomásos sáv fut körbe. A sáv és perem között bekarcolt vonalkötegekből álló zegzugmotívum látható. Kiegészíthető. Rekonstruált méretek M: kb. 19 cm, SzÁ: kb. 12 cm, TÁ: kb. 9 cm, L. sz.: 73.1.80. (11. ábra 2a—2c) (19. ábra 3.) E jellegzetes típusnak „Szabad Dáciában", a Duna—Tisza köze és a Tiszántúl dák—szarmata telepein, valamint a Felvidéken a sopronival szinte teljesen megegyező példányait ismerjük. (Aranyos-Medgyes, Mediesul Aurit, Románia; Szabadka-Mácskovics téglagyár, Subotica, Jugoszlávia; Zemplén, Zemplin, okr. Trebisov, Szlovákia), 107 csak a plasztikus díszítés felett e példányoknál nincs zegzugmotívum. Megemlítendő még Liptószentmárton III. települési fázisának dák kerámiája. 108 B. Bonis Ê. a Gellérthegy-Tabán-i késő kelta telepen talált hasonló töredékkel kapcsolatban vázolta fel a típus eredetét, elterjedését. A szlovákiai késő La-Téne telepeken elsődleges dák hatás eredményeként kialakult forma a Dunántúl kelta telepeire is eljutott. A Gellérthegy-tabáni telepen már I— II. sz.-i germán edényt is használtak vele egyidőben. 109 A soproni fazék esetében nem helyi dák hatásra kialakult késő La-Téne kori forma római kori továbblépéséről van szó, hanem a barbarikumból germán edényekkel ideplántált darabról. A zegzugmotívum kombinálása a plasztikus dísszel már a szlovákiai Puchovkultúra germán (quad) befolyására utal. 17. Tárolóedény. Nagyméretű, vastag falú edény szürkésbarna darabjai. Pereme kissé behajlik. A perem alatt 7,5 cm széles simított sáv után az edény oldalát hígított agyagmassza felkenésével vagy fröcskölésével dimbes-dombos felületűvé, érdes simításúvá képezték ki. Az edény alján e felületet 2 cm széles sávban elsimították. L. sz.: 73.1.82. (12. ábra) (18. ábra 22.) 96 M. Lamiová-Schmiedlová, i. m. (1969) 36. kép 1. 6—7. 97 Uo. 18. kép 9. 98 T. Kölnik, i. m. (1956) VII. t. 4, 8, 9. 99 T. Kölnik, i. m. (1961) XXII. t. 1. 100 K. Motyková-Sneidrová, i. m. (1962) 7. kép 2, 4. és 9. kép 9. 101 M. Lamiová-Schmiedlová, i. m. (1969) 36. kép 19. 102 T. Kölnik, i. m. (1956) VII. t. 20, 22. 103 I. Peskaf, i. m. (1959) 45. t. 104 í. Peskaf, i. m. (1959) 17. t., 2. 105 í. Peskaf, i. m. (1971) 21. t, 9. 106 í. Peskaf, Ein römerzeitliche Gefäss in Brod an der Thaya. Prehl. vyzk. 1968. Brno 1970. 35. 19. t. 1. 107 M. Nepper I., Dák leletek Biharkeresztes-Toldi útfélről. Déri Múzeum Évkönyve; 1969—70. Debrecen, 1971. 67—68., 85. 2. kép, 2. rajz.; S. Dumitrascu—T. Bader, Asezarea dacilor liberi de la Mediesul Aurit. Muzeul de Istorie Satu-Mare 1967. 43—48., 62—63., az 1. és 3. sírokban volt 4 hasonló urna, amelyeket fibulamellékletek alapján a III— IV. sz.-ra datálnak; Párduc M., A szarmata kor emlékei Magyarországon III. (Denkmäler der Sarmatenzeit Ungarns III. Bp. 1950. Arch. Hung. XXX. 39. CXVÎII. t. 5.; T. Kölnik, i. m. (1971) 225. 27. kép 1. 108 K. Pieta, i. m. 7. kép 16. 109 Bonis É., i. m. (1969) 188—191. L. t. 7., LI. t. 1, 4—5. 17. kép, 24., 40, 26. a további irodalommal. 89
