Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Gömöri J.: Korai császárkori és Árpád-kori település, X. századi vasolvasztó műhely Sopronban

látjuk, hogy a fibula Ny-i provinciális eredetű, analógiái alapján a II. sz. 2. felére keltezhető.

32 Gyöngyszem ; Ovális, fehér pasztagyöngy. Közepén 0,5 cm széles, sötétkék színű sáv fut körbe, amelyben fehér és kék színben geometrikus minták tűnnek elő. Ä: 1,5 cm, L. sz.: 73.1.2. (17. ábra) Kerámialeletek Orsógomb. Vörös színűre égett, agyagból készült, korong alakú orsógomb. Á: 4 cm, V: 1,5 cm, L. sz.: 73.1.3. (6. ábra 1.) Korongolt edények 1. Csésze. Vékony falú, piros festésű, fényezett felületű csésze vagy pohár 5 töredéke. A töredékekből körte formájú edényke rekonstruálható, melynek peremét két körbefutó borda tagolja. Oldalán négy sor patkó alakú pikkelydísz domborodik ki, a pikkelyek alatt az edényke oldalának alsó része 3 cm széles sávban agyagszembevonással díszített. A nyers állapotban elkent szemcsék helyenként a pikkelyek alsó sorát is eltakarják. Rekonstruált méretek: M: 8,5 cm, SzA: 7,5 cm, TÁ: 4,5 cm, L. sz.: 73.1.4. (6. ábra 4.a—4.e) (7. ábra 1.) Bonis Éva a korai császárkori pannóniai edényművesség termékei között több pikkelyes díszű vörös és szürke csészét említ.

33 Az általa ismert példányokat egy mannersdorfi kivételével

34 mind délnyugaton (Ljubljana környékén) találták. E szürke és sárga festésű csészék formailag közel állnak a sopronihoz.

35 Bónis Éva szerint e csészéken alkalmazott barbotindísz eredete észak-itáliai gyárakban keresendő.

36 Észak-itáliai importcsészéket T. Szőnyi Eszter a SopronDeák téri temetőből is említ

37 ezek azonban színben és díszítésben eltérnek a vizsgált darabtól. A Sopron, előkapui ásatáson viszont találtunk ilyen fényezett vörös festésű, homokszemdíszes csészealjat az I—

II. sz.-i rétegben.

38 Az agyagvagy homokszem-bevonásos díszítés gyakori az I. sz.-i nyugati vörös és szürke festésű csészéknél.

39 Bónis Éva az I. sz.-ban tartja gyakorinak ezt az edénytípust, azzal a megjegyzéssel, hogy a II. sz.-ban is folyik a gyártásuk. T. Szőnyi Eszter szerint Pannónia D-i részének és talán Carnuntumnak a kivételével a fenti edénytípust Domitianustól Marcus Aurelius idejéig használták nagyobb számban Pannoniában, a sírokban ebben az időben gyakoriak, néhány szórványos III. sz.-i 32 A szélén kisebb korongokkal díszített korongos vagy rombusz alakú fibulák németországi előzményeire ld. G. Neumann: Zur Frage der Bronzefiebeln mit Bügelplatte. Germania 35 (1957). 1. kép 1. 28—32. és W. Krämer: Fremder Frauenschmuck aus Manching. Germania. 39 (1961) 305—322 4. kép. 33 Bónis É., Császárkori edényművesség termékei Pannoniában. I. A korai császárkor anyaga. Diss. Pann. Ser. II. No. 20. Bp. 1942. 20. o. 34 Bónis É., i. m. 20. XIX. 61. 35 Bónis É., i. m. 140. XX. 1—4. Kiváltképp a XX. t. 4. jó analógia. 36 Bónis É., i. m. 19. 37 T. Szőnyi E., Észak-Itáliából importált császárkori agyagcsészék a győri Xántus János Múzeumban. Arrabona 14. Győr, 1972.; LFM Sopron L. sz.: 60.63.9., 60.21.6. szürke festésűek, kidomborodó levéldísszel. R. Alföldi Mária leletmentése, 1955. 38 A szerző ásatása 1971. (OMF) Előkapu, 6. árok. Leltározatlan. 39 Bónis É., i. m. 18. 78