Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)
tástól. Bradács Ferenc, Fleck Károly rendőr tanácsára emigrált, Soós Józsefet a börtönből való szabadulása után mentette meg az internálástól a kapuvári járás csendőrőrmestere, Windisch Gusztáv, iratait pedig egyszerűen eltüntette Kovárzik Ferenc soproni rendőrfogalmazó. 85 Az elfogották menekülésében, szökésében is segítettek ezek, sőt többen a rendszerrel meghasonulva maguk is emigráltak a kommunista foglyokkal együtt, még a karhatalom tagjai közül is. Már a szökések meglehetősen magas száma is az őrzés lazaságáról, bizonyos fokú cinkosságról tanúskodik akkor, amikor a megye tele volt ellenforradalmi fegyveresekkel, a karhatalom, a nemzeti hadsereg, a székely dandár és a különféle ellenforradalmi különítmények tagjaival. 86 Itt kell megemlítenünk, hogy az üldözöttek védelmében részt vett a demokratikus polgárság is, pl. Thurner Mihály polgármester, aki magát a tisztek bosszújának is kitéve járt közben Lehárnál a letartóztatások és egyéb atrocitások megszüntetése, a letartóztatottak védelme ügyében. Amikor a reakció tanácsi képviselői ezt szemére vetették, kérdőre vonták, hogy polgármester-e vagy munkásvezér, bátran azt válaszolta: „ ... polgármester vagyok, de munkásvezér is. Nekem az a felfogásom, hogy kötelességem a munkásság érdekeit is képviselnem, szükség esetén ezeket a város egész lakossága érdekében vezetnem is kell." 87 A lakosság, elsősorban a szegényebb osztályok részéről természetesen egyértelműbb és hathatósabb segítséget kaptak az üldözöttek. A férje látogatására érkezett, a fehér tisztektől halálra keresett Kellner Sándornét a megyében és Sopronban kézről kézre adva bújtatták és segítették úticélja eléréséhez. 88 Az üldözött kommunisták segítésének, szó szerint: megmentésének egy másik példáját írja le Soós István, amikor egy, a fehérek által rendezett „népítéletről" számol be: „1919. augusztus hó. Forróság, délben ilyenkor nem igen járnak az uccán. A járásbíróság fogházának udvarán tizenkét embert láncolnak. Harminc csendőr feltűzött szuronya alatt indítják el őket. A tizenkettőt. A többit otthagyták. Mi nem tudjuk, hogy hova megyünk. A Rába-hídról a menetet balra terelik, a temető felé. 85 LFM. Ht. Magnó: Fleck Károly, "Windisch Gusztáv, Bradács Ferenc. Soós István levélbeli közlése. LFM. Ht. A rendőrök és csendőrök magatartására rávilágít még a fertőrákosi eset is: aug. 18-án a csendőrök fellázadtak, a fehér rendszer bukását hirdették és kikiáltották a tanácshatalmat. HL. HM. Ein. 5/A. oszt. helyzetjelentések, Szekér Jenő közlése. 86 R. Egon és Giefing Lipót Stampf el Andrással, Svm (1920) XI. 4., Pozsgay Géza és Gotthard Géza H. Ferenccel. Az Ember (1920) X. 10., LFM. Ht. Magnó. Bors Pál. 4., uo. 9.: Schaffer Antalt volt katonája szöktette meg a laktanyai fogdából. Lee József szökése. Svm (1919) X. 23., Vukovits András: uo. XII. 24., Fodor Antal: uo. (1920). V. 15., Váradi Hermann: uo. VI. 16., Horváth Peti József. SH (1920) X. 19., Király Antal: Svm. Hiv. L. (1922) 98. o. — A Soproni Hét 1921. III. 13-i számában megjelent tréfa: „Hol őrzik a legjobban a foglyokat? — Kőhidán, hetenként csak egy szökik meg." 87 Thurner beszéde i. h. Beled község Vörös Gyula volt megyei ib.-tag érdekében jár közben. GySmL:2. Beled jkv. 1920. III. 27., L. még a perek felmentő ítéleteit. Határozott ellenszenvvel viseltetett a lakosság a fehérek, a székely katonasággal szemben: tisztjeiket kiutálták a Pannónia szállóból. GySmL:2. 20923/1919. polgm. (X. 28.). 88 LFM. Ht. Magnó. 9. Kellnerné. Itt tartózkodásakor a Pannónia szálló portása mentette meg a letartóztatástól. 323
