Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)

nek szerezzen iskolakönyveket. Egy könyv ára 20 korona, hat könyv lett volna szükséges, az 120 korona. Természetesen feleségem nem tudja ezt beszerezni. A gyerek könyv nélkül nem tudta betanulni a feladott leckét, a tanító ezért kegyetlenül elverte. Ezek után, tíz éves ez a gyerek, többé nem ment iskolába, most ez a gyerek teheneket őriz valakinek napi kosztért, amit szegény gyerek kap. Családom sorsa nélkülözés, koplalás és a hideg. Én magamról, bár halálra vagyok ítélve, nem is beszélek, nékem ugyan a kivégzés csak megváltás. Az ártatlan gyermekeim a hidegtől és az éhségtől el fognak pusztulni, mert a hozzátartozóinktól nem várhatunk semmit, s a családom, a hat apró gyermekem úgy éhezik, mint senki a földön. Dehát én nem is akarok panaszkodni, a gyermekeimre gondolok csak, a piciny gyermekeimre, akik a nélkülözésektől elpusztulnak."

74 Az eddigiekben a politikai üldözöttek egyéni sorsát kísértük figyelemmel. Az ellenforradalmi rendszer azonban lényegéből fakadóan nem egyes politikusok bosszúja volt más politikusokkal szemben, hanem az uralkodó osztályok terrorja más, az elnyomott osztályok felett; egy politikai rendszer kísérlete arra, hogy kivegye az elnyomott osztályok kezéből mindazokat a fegyveréket, amelyekkel azok valaha is felemelkedhetnek. És ennek csak egyik eszköze volt az osztály megtizedelése, legjobbjainak üldözése, megsemmisítése. Dolgozatunkban a kérdésnek ezt a részét vesszük vizsgálat alá, röviden azonban be kell mutatnunk a munkásság és annak intézményei ellen bevezetett intézményes politikai terrort is. Űjból meg kell említenünk, hogy ebben a harcban is az uralkodó osztály leghathatósabb eszköze az egyes politikusok likvidálása, hiszen a vezetők és cselekvőképes tagság hiányában a munkásszervezetek tétlenségre voltak kárhoztatva. Ilyen eszközökkel és hatósági intézkedéssel a tanácsok és a munkástanácsok szétzúzása már az ellenforradalom első napjaiban sikerült.

75 A tanácskormány 1919. augusztus 1-én átadta a hatalmat, s ezután a tanácsrendszer is megszűnt Magyarországon. A megyei intéző bizottság ülésén augusztus 4-én Knapp Gábor bejelentette: ,,Ami harc a jövőben folyhatik a munkásság érdekében, az újból a szakszervezetek keretei közé szorul."

76 A szélsőséges ellenforradalmi terror azonban hamarosan a harcnak ezt az eszközét is megbénította. Az ellenforradalom első napjaitól támadták és igyekeztek megsemmisíteni a munkásság szervezeteit, intézményeit. Sopronban különösen éles támadásnak volt kitéve a munkásbiztosító pénztár. Külön üldözték az alkalmazottait, akik valamennyien a helyi tanácsrendszer vezető tisztségviselői voltak.

77 Támadták, rágalmakkal borították el a pénztár tevékenységét, politikáját is, nem is leplezve a támadás célját: a munkásság egyik legprimérebb érdekvédelmi szervének megsemmisítését.

78 Ez a támadás sikert ért el, amikor hatósági intézkedéssel megszüntették a munkásbiztosító pénztárakat, illetve államosították azokat. A pénztár államo74 I. h. 75 Kivétel Brennbergbánya, 1.: Környei, i. m. Arrabona (1970). 76 Svm (1919) VIII. 7. 77 SH (1919) X. 23. Az emigráns pénztári hivatalnokokat hazacsalogatják, hogy a pénztár nélkülük nem tud dolgozni, és hazatérésük után letartóztatják őket, pl. Ferenczy Jánost. SH (1919) XII. 14. A pénztár alkalmazottainak 19-es szereplésére 1.: Hünner L., A munkásbiztosító pénztár 1919-ben. SSz (1969). 78 Bűnéül azt is felróják, hogy létrehozta a Munkások Gyermekbarát Egyesületét. SH (1919) XI. 29. 318