Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)

liktusa volt. Mindjárt az elfogatás után véresre verték őket, s aztán autóra dobva a három embert indultak velük a szombathelyi katonai fogház nevű kínzóközpont felé. De Gregoriusz előreküldte Bodor Zoltán határrendőrségi századost, aki minden községben kihirdette: — Most hozzák Szamuely hóhérait. (A három vöröskatonának, akik közül az egyik tehetséges soproni újságíró volt, semmi közük nem volt Szamuelyhez.) Bodor így fellázította a parasztságot, amely minden község határában dorongokkal és vasvillákkal várta Gregoriusz doktor utasait. Gregoriusz mindenütt megállította az autót, és sehol sem tudott ellenállni a „népharagnak". Savanyúkúttól Szombathelyig minden községben újból félholtra verték a foglyokat, Szombathelyen három vörös-, kék- és feketefoltos embertestet dobtak le az autóról. De itt Gregoriusz doktor emberei kénytelenek voltak mérsékelni magukat. A soproni civil bíróság tartott számot a foglyokra, tehát vigyázni kellett, hogy emberformájukat visszanyerjék. Ez valahogy meg is történt, úgyhogy két hét múlva elindulhattak velük gyalog Sopron felé. Az iratok szerint a „népharag" miatt „nem lehetett" kocsit kapni az egész vidéken. Egy szakasz gyalogos Zsilinszky Sándor huszárszázados, a hírhedt Héder főhadnagy és Zalán százados vezetése alatt vitte a transzportot. A menet azonban csak Acsád községig jutott el. Itt a kíséret alkalmazni akarta a sokszor bevált receptet, szökésre akarta bírni a foglyokat, hogy aztán a katonák céllövést rendezzenek a menekülőkre. De a három áldozat nem volt olyan állapotban, hogy a rábeszélésnek engedhetett volna. Erre Zalán, Zsilinszky és Héder jó messzire hátramaradtak, így hozva létre a távolságot, amire szükség volt, hogy azt mondhassák, hogy a foglyok szökni akartak. És így kezdtek a három szerencsétlenre lövöldözni. Entzbruder és Salzberger csakhamar halálosan találva összeroskadtak, Bors László az altestébe kapott golyót s térdreesve, hangosan jajveszékelve könyörögni kezdett. A rettenetes jelenet olyan izgatottá tette a kísérő parasztbakákat, hogy Héder kénytelen volt sajátkezűleg megadni a kegyelemlövést Borsnak. Az előtte térdeplő boldogtalant közvetlen közelről homlokon lőtte. A soproni civil bíróság hiába várta a három bűnöst. Nem érkeztek meg. A dologból vizsgálat lett, s a vizsgálat föntebbi tényállásbeli eredményén kívül a megtorlási eredmény ez volt: Zsilinszkyre, Héderre és Zalánra nézve kimondotta illetékes fórumunk, hogy csak a szolgálati szabályzat értelmében jártak el; az ellenszegülő és szökni próbáló foglyokat — jogosan — felkoncolták. A három gyilkos nyugodtan folytathatja mesterségét."

30 Az esemény leírását a történtek konkrét ismeretében ki kell egészítenünk: A Borsókat szállító határrendőröket Sopronban Knapp Gábor parancsára az akkor még vörös helyőrség feltartóztatta, s az elfogottakat a forradalmi törvényszékre kísérte. Itt Zsitvay Lajos, a forradalmi törvényszék elnöke szabadlábra helyezésüket határozta el. Ekkor azonban, aug. 6-án a várost elözönlő fehér katonaság szó szerint elrabolta és Szombathelyre hurcolta a foglyokat.

31 Ilyen „népítéletet" rendeztek Zsirán és ilyet akartak rendezni Kapuváron is.

32 30 Svm (1919) VIII. 23., 24., Paál F., Büntetlen gyilkosok. BMU (1920) X. 5. A kíséretet a felbachi tisztek alkották. L. még Bors A., Emlékeim a soproni Kommünről. SSz (1955) I., Uő.: Bors László, az ember, a költő és a kommunista, uo. (i960). Gerse J.—Rácz J., Entzbruder Dezső. Vasi Szle. 1969. 31 GySmL:2. Direktóriumi iratok. 12. cs. 32 Az előbbire: GySmL:2. Farádi jkv. (1919) VIII. 24., Az ember (1920) II. 7., Az utóbbiról később bővebben szólunk. 309