Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)

túllépve, a letartóztatandók kész listájával ráparancsolt a városi rendőrkapitányra, hogy a volt Tanácsköztársaság minden tisztségviselőjét és a jelen rendszer valamennyi ellenségét haladéktalanul vegye őrizetbe.

15 Ez volt a hivatalos forma, valójában azonban a letartóztatások nagyobb részét maga a hadsereg, a karhatalom foganatosította.

16 A rendszer a karhatalom jóvoltából napokon belül rémuralommá, véres terrorrá változott. Különösen 1919 augusztus—szeptemberben folytak tömeges letartóztatások, a lapok naponta 30, 50, 90 letartóztatásról számolnak be.

17 A soproni államügyészséghez az 1918. évi 1535-tel szemben 1919-ben 2510 feljelentés érkezett, és ebből több mint 2000 augusztus 6-a után.

18 Minthogy a letartóztatásokban a bosszútól lihegő fehér karhatalom járt el, ezek a törvényesség legcsekélyebb látszatát is nélkülözték •— jóllehet a statáriális rendeleten alapult eljárásuk —, az áldozatokat már az elfogáskor súlyosan bántalmazták. Dr. Berczeller Richárd, Kellner Sándor cellaszomszédja a soproni ügyészségi fogdában így emlékezik vissza: „Törvényszéki letartóztatásom második vagy harmadik napján a börtönőr behozta Kellner Sándort. Kellner Sándor véres arccal jelent meg, és bevezették a cellájába. Ugyanazon éjjel Kellner Sándor cellájából kiabálásokat hallottam, fehér tisztek mentek be a cellába, és ütötték-verték őt. Kinéztem a cella ablakán, s láttam az éj közepén, mikor Kellner Sándort kicipelték. Ez volt utoljára, hogy láttam őt."

19 Kellner Sándorné harmadnap, hogy olvasta férje letartóztatását és Sopronba szállítását, viszontagságos utazás után meglátogatta őt a soproni ügyészségen. Kellner nem tudott járni, fegyőrök támogatták a beszélőre, az arca püffedt volt, össze-vissza volt verve.

20 Az ügyészség fogdájában a megnövekedett feladatokra való tekintettel a karhatalom emberei is teljesítettek szolgálatot, így a letartóztatottak állandó bestiális bántalmazásoknak voltak kitéve, és nemcsak a „főbűnösök", a Kommün vezető politikusai, hanem az események szürke szereplői, a Kommün közkatonái is. Az internacionalistaként hazánkban harcolt bécsi ifjúmunkások hazatérő csoportjának nagy része el sem jutott az ügyészségi fogdáig, Csorna környékén, amikor a fehér rendszer felségterületére léptek, a nemzeti hadsereg tisztjei egyszerűen lemészárolták őket. Soós István így emlékezik rájuk: „Az egyik nagyobb szoba sarkában összegubbaszkodva, ijjedt szemmel fiatal, megkínzott fiúk nyöszörögtek. Osztrákok és németek, müncheni és bécsi ifjúmunkások, akik eljöttek, hogy fegyverrel segítsék a magyar munkások és parasztok forradalmát. Ingük csupa vér. Tizenketten voltak együtt mindig, együtt harcoltak az internacionalista ezredben, a román bojárok hadai ellen védték 15 GySmL:2. 7384/1919. rk. A névsor 48 „bűnöst" tartalmaz, (összeállításában Rábel László, Lóskay Gábor és Szegő Hugó vett részt. L.: Thurner Mihály önigazoló beszéde a városi köztörvényhatósági bizottság előtt. GySmL:2. Közgy. jkv. 1919. IX. 27.) A rendőrkapitány már másnap jelent 23 letartóztatást. Uo., és SH (1919) VIII. 12. 16 GySmL:2. 19260/1919. polgm., Svra (1919) VIII. 17. (Csornán) — a katonai fogházban is őriztek polgári személyeket: GySmL:2. 1528/1919. alisp. — Erre 1. még: MA: A soproni 48-as laktanya borzalmai. Az Ember (1921) IX. 18. 17 SH (1919) IX. 10. (90), Svm (1919) VIII. 11. (28), VIII. 17. (107). Egyes letartóztatásokról naponta jelentek meg hírek. 18 Svm (1919) IX. 13., SH (1920) II. 4. 19 Berczeller Richárd dr., LFM. Ht. Magnó. 6. Kellner letartóztatására 1. még: Budapesti Közlöny (1919) VIII. 10., Svm (1919) VIII. 9. és 13., SH (1919) VIII. 13., Kassák h., Egy ember élete VIII. k. 167. o., Kellner Sándorné visszaemlékezése. LFM. Ht. Magnó. 4. 20 Kellner Sándorné: LFM. Ht. Magnó. 4. 303