Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (IV.)

nak. — A szociáldemokrata jelszavak hatása alatt álló munkásmozgalmaknál fokozatosan észlelhető, hogy a munkásság a jelszavak hatása alól magát emancipálja; ennek következtében ezen mozgalmak veszítettek eddigi jellegükből, minek bizonysága az is, hogy a tüntető cselekmények alól a komoly munkásság kivonja magát."

34 Nem kétséges, hogy a mozgalmi tevékenységgel összefüggésben közölt megállapítások bizonyos mértékben fedték a ténylegesen kialakult helyzetet, de ezek a sorok már utólag — a polgármester utasítására — kerültek az eredetileg megfogalmazott jelentés szövegébe, a már megszokott kendőzési tendenciák szellemében. A fogalmazványi példány idevágó részében ugyanis a következők olvashatók: „A szociáldemokrata mozgalmak a munkáselemet a társadalom polgári elemeitől mindinkább elkülönítik, s e két osztály között — bár a munkásosztály inkább a mozgalom vezetőinek, mint a szociáldemokrata eszmék önkéntes befogadásának hatása alatt áll — oktrojált ellentét kifejlődése észlelhető."

35 Az utóbbi (keresztülhúzott) helyzetjelentés mindenesetre inkább megközelítette a realitásokat, de a munkásságra rákényszerített (oktrojált) ellentétről szó sem lehetett. A polgári és munkásrétegek közt fennálló ellentétéket nem az SZDP vezetői szították, hanem az osztályellentétekből fakadtak, valamint abból a népellenes és megalkuvó koalíciós politikából, amely az országot gazdaságilag is tönkretette és az uralkodó osztályokhoz tartozó „felső tízezer" uszályhordozóiként dőzsölő, vagyont hajhászó polgári elemeket is a könyörtelen önzés útjára terelte. Csak a kisiparosság és a szerény anyagi körülmények közt élő városi lakosság józanul gondolkodó, szociális érzéstől áthatott tagjai, csoportjai érezték és értették meg igazán, hogy „a munkásosztály változatlan jogfosztottságában milyen megaláztatásokat és kínszenvedéseket állt ki a nyomorúság vaskarmai között." Ebben a feszült légkörben természetesen a győri szociáldemokrata párt szervezett munkássága ismét külön ünnepelte meg március 15-ét, a magyar szabadságharc forradalmi évfordulóját. A Nádor szálló nagytermében megtartott ünnepi műsor keretében Barsi József mondott beszédet „Március 15-ike 1848-ban és 1909-ben" címmel. A szónok párhuzamot vont a 61 év előtti forradalmi események vívmányai, jelszavai és a népelnyomásra, jogfosztásra épülő jelen között. Befejező szavaiban az alábbiakat mondotta: „Az a forradalmi áramlat, mely Magyarországon 1848 március nagy napjain megindult, nem váltotta valóra a zászlaira felvarrt népmegváltó szavakat. Ellenben létrehozott egy olyan társadalmi formát, melyben a munkás nép csak jármot cserélt. És így a jobbágyból kizsákmányolt bérrabszolga lett. Ez a helyzet azonban ne csüggesszen bennünket, mert az a társadalmi talapzat, melyet több mint egy fél évszázad előtt az osztályfurfang és alávalóság lerakott: ma már rothadó félben van, mivelhogy nem a népegység sziklaszilárd anyagából készült."

36 A Magyarországi Szakszervezeti Tanács titkára, Jászai Samu időközben memorandumot intézett gr. Andrássy Gyula belügyminiszterhez, hogy szüntesse be a szervezett munkásság érdekképviseleti szervezeteivel szemben folytatott üldözési hadjáratát. E beadványból derült ki, hogy működése során kb. 400 munkásszervezet került felfüggesztés, illetve feloszlatás sorsára, ezzel szemben ugyan34 GySmL:! Győr sz. kir. város polgármesterének iratai. 153/1909. 35 Uo., IX. 43/1909. 36 GYMŰ (1909) 10. sz.