Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (IV.)

1908. augusztus 1-én (kivételesen szombati napon) jelent meg a Győri Mun­kás Űjság első száma (1. ábra). Az olvasóközönséghez intézett beköszöntő sorai­ban többek közt az alábbiakat írta a szerkesztőség: ,,Üj kiadású lappal sokat ígérő program jár, mert ez nálunk Magyarországon így szokás. Mi azonban e té­ren sem vagyunk rabjai a polgári szokásnak, de meg morális érzékünk is tilta­kozik az ellen, hogy eget-földet és arany hegyeket ígérünk oda olvasóinknak. Nem! Ilyen síppal-dobbal előkészített reklámra nincsen szükségünk, mert a mi programunk nyitott könyv, melyből minden morális egyén kiolvashatja a be­csületes törekvéseinket." 20 Az új lap szerkesztősége és kiadóhivatala egyébként az SZDP győri pártirodájában (Arany János utca 3. szám alatt) kezdte meg mű­ködését, és hétköznapokon este, másfél órán keresztül, ingyenesen állt a jogvé­delmet kereső munkások rendelkezésére. Nem ok nélkül tartottak újabb szakgyűlést a győri vas- és fémmunkások augusztus 9-én a Fehérhajó szállodában. A napirenden ismét a dolgozók hely­zetének megbeszélése szerepelt, de a tulajdonképpeni tárgypont a lehetetlen bá­násmóddal, a gyárvezetőségek és egyes művezetők önkényes, nemegyszer minő­síthetetlen eljárásaival volt kapcsolatos. A gyűlésen kb. 200-an jelentek meg, és a tömeg egyhangúan tiltakozott az ilyen bánásmód (alaptalan felmondások, fe­nyítések, bérlevonások) alkalmazásával szemben. Hasonló állapotok uralkodtak különben a Győri Selyemfonodában is, ahol „neveletlen gyermeklányoktól éh­bérért emberfeletti munkát követeltek", és ugyanakkor állandó szitkozódásokkal, gyalázkodásokkal illették őket. Még a polgárság lapja, a Győri Hírlap is szóvá tette az ottani viszonyokat, amire a válasz az volt, hogy a vállalat vezetősége — akárcsak korábban a Népakarat ellen — rágalmazás címén sajtópert akart in­dítani. 21 Mindezek a jelenségek ebben a periódusban az ország más vidékein, de elsősorban a fővárosban is erősen észlelhetők voltak, aminek magyarázatát egy­részt az államhatalmi, rendészeti szervek túlkapásaiban, a tőkés vállalkozókkal fenntartott szoros érdekkapcsolataikban, másrészt abban kell keresni, hogy az ipari proletariátus nagy tömegei még mindig eléggé szervezetlen körülmények között harcoltak a munkásosztály legelemibb jogainak, követeléseinek bizto­sítása érdekében. A szervezetlenségben mutatkozó hiányosságok nem csekély részben a poli­tikai felvilágosító munka intenzivitásában tapasztalható hibákból, tervszerűtlen­ségekből eredtek. Ezek kiküszöbölése érdekében országszerte megindultak a szükséges akciók, és részben ennek az átfogó mozgalomnak az eredményeképpen lehet elkönyvelni azt a tényt, hogy az 1908-as esztendő szeptemberétől kezdve igen élénk (főleg gyülekezési) tevékenység volt észlelhető a Kisalföld ipari cent­rumában. Eltekintve attól, hogy a győri vas- és fémmunkások augusztusi gyű­léseinek hatására megalakult a Magyarországi Vas- és Fémmunkások központi szövetségének győri lakatos, vasas és rézesztergályos szakosztálya, egymást kö­vették a munkásgyűlések, szakmai értekezletek. Szeptember 3-án pl. a győrújvárosi szervezett munkások tartottak kerületi pártgyűlést a Kossuth Lajos utcai Gaál-féle vendéglőben. Napirenden a követ­kező kérdések szerepeltek: 1. a kerületi pártszervezet jelentősége és szüksége, 2. a kerületi vezetőség kiegészítése és végleges megválasztása, 3. a sajtó. A há­20 GYMÜ 1908. 1. sz. 21 Na (1908) 30. sz. 279

Next

/
Thumbnails
Contents