Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Bánkuti I.: Két katonáskodó nemes a XVII. században, Kisfaludy László és Miskey István

cokban, családját azonban már előzőleg Németújvárba menekítette. 1664-ben feleségével egyidőben meghalt, négy gyereket hagyva hátra: Zsigmondot, Borbálát, Lászlót és Pált. Közülük László emelkedett a legnagyobb hírre: kuruc ezereskapitány, majd brigadéros lett, a szatmári béke után pedig a kőszegi tábla elnöke. Gyakran összetévesztik apjával, a források alapján azonban most már világos, hogy két különböző személyről volt szó. Zsigmond nem játszott különösebb szerepet, Pálról pedig nevén kívül semmit sem tudunk, lehet, hogy fiatalon meghalt, bár 1698-ban még élt.

3 Miskey István életének ismert adatait sorbaállítva, egy jellegzetesen kisjnemesi, katonáskodó életpálya bontakozik ki előttünk. A legnagyobb rang, amit elért, a főhadnagyság volt, s egész életében szívósan arra törekedett, hogy vagyont és birtokokat szerezzen magának és családjának (mint a közölt vizsgálati jegyzőkönyv mutatja, nem riadva vissza a meglehetősen kétes módszerektől sem). Családja a török hódítás következtében menekült el Pest megyéből, s előbb Nógrád megyében, majd Nyugat-Dunántúlon tűntek fel. Ez egyben azt is jelentette, hogy családi birtokaikat elvesztve, jóval szerényebb vagyoni viszonyok között éltek, mint a Kisfaludyak, s számukra a katonáskodás létkérdés volt. Miskey István eleinte Kisfaludy László kompániájában szolgált, sőt bizalmi embere is volt. Egyébként a Miskeyek rokonságban is voltak a Kisfaludyakkal. Nyilván ezért lett Miskey István 1684-től a négy kiskorú árva gyámja. A rokonság azonban később hűtlen vagyonkezeléssel vádolta, s ez vezetett a közölt 1698-as vizsgálati jegyzőkönyv felvételéhez. 1690-ben Győr várában szolgáló lovashadnagynak mondják Miskey Istvánt/

1 sőt még 1698-ban is ebben a rangban említik, ekkor egyébként Győrszemerén volt részbirtokos.

5 Ezzel nincs ellentétben, hogy időnként valamilyen kompánia (század) kapitányának nevezik. így pl. 1697-ben a gróf Zichy István győri vicegenerális által szervezett huszárezredben a 2. compánia vezetője volt, s mint ilyen, részt vett a zentai csatában. 1698ban azonban az ezred feloszlott.

6 Közben Miskey Fejér megye alispánja lett. Ez a tény is mutatja, hogy a „vitézlő rend" sorsa mennyire bizonytalanná vált, s nyilván Miskey is időben igyekezett biztosítani jövőjét. Itt két igény találkozott. A felszabadult és újjászerveződő nemesi megyéknek ugyanis nem íróasztal-hivatalnokokra, hanem keménykezű katonaemberekre volt szüksége, hiszen az újjánépesülő vidékeket mindenféle kétes, kóborló, vagabund elem árasztotta el, nem is beszélve a feudális terhek elől menekülő szökevény jobbágyokról. Ilyen körül3 Méry Etel, Kisfaludy László. Győri Közlöny, 1866. 54-^56. sz. — Lovas Elemér, A Csák-nb. Kisfaludyak családfája. GySz, 1936. 43—44. 1., 2. tábla. Adatai több ponton hiányosak vagy tévesek. — Gálos Rezső ItK, 1922. 135. 1. — Bedy Vince, A győri vár és várkapitányok a 16. és 17. században. GySz, 1933. 147—161. 1. — Villányi Szaniszló, Győrvár és város helyrajza, erődítése, háztelek és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században. Győr, 1882. — Lengyel Alfréd—Lovas Elemér, Kisfaludy László győri alkapitány, levelezése. GySz, 1938. 32—41, 86—95. 1. — Hodinka Antal, Hochburg János Miklós győri élelmezési tiszt jelentése fogoly törökök váltságdíjáról. GySz, 1933. 218—222. 1. — Jankó László, Rómer Flóris egy régi közléséhez (1861). GySz, 1930. 184—186. 1. Stb. A Kisfaludy család jellemzésére: Bánkuti I., Egy kuruc nemesifjú útja a laki udvarháztól a francia emigrációig (Kisfaludy Boldizsár). Arrabona 13 (1971) 229—273. 1. Irodalommal. 4 Nagy Iván, Magyarország családai VII. 511. 1. 5 Varga Imre, A győri székesegyházi főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1698-ból. Arrabona 13 (1971) 220. 1. 6 Schneider Miklós, Gróf Zichy István huszárezredének létszáma a zentai csata után. HK, 1933. 305. 1. 260