Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Bánkuti I.: Két katonáskodó nemes a XVII. században, Kisfaludy László és Miskey István

KÉT KATONÁSKODÓ NEMES A XVII. SZÁZADBAN: KISFALUDY LÁSZLÓ ÉS MISKEY ISTVÁN (Adatok egy társadalmi réteg jellemzéséhez) Annak a dokumentumnak, amelyet az alábbiakban közrebocsátunk, két főszereplője van: az egyik az irat kiállításakor már majdnem másfél évtizede halott Kisfaludy László, a másik pedig Miskey István, aki ellen az iratban foglalt vádak irányultak. Mindkét személy élettörténete önmagában is érdekes, de nem kevésbé fontosak és jelentősek azok a tanulságok sem, amelyeket az ő életsorsukból társadalmi környezetük jellemzésére levonhatunk. Noha történetírásunk az utóbbi évtizedben komoly erőfeszítéseket tett XVI— XVII. századi társadalomtörténetünk tisztázására, s ez a munka több, jól megalapozott következtetést eredményezett, Magyarország ekorbeli társadalmának történetében még mindig sok a fehér folt. Vannak társadalmi osztályok és rétegek, amelyeknek mozgásáról, sorsának alakulásáról, politikai és gazdasági szerepéről alig tudunk valamit, vagy amit tudunk, azt sem mindig jól tudjuk. Véleményem szerint így vagyunk a katonáskodók („végvári vitézek", „vitézlő rend") népes rétegének történetével is. A Magyarország területén másfél századon át folyó háborúskodás szükségszerűen vezetett olyan réteg kialakulásához, amely a védekezés egyik katonai eszköze volt. E tényező minden társadalmi osztályból kisebb-nagyobb csoportokat tördelt le és sodort abba a keserves kényszerűségbe, hogy fegyveres szolgálattal keresse megélhetését. A katonáskodók rétegének sorsát azonban csak úgy tudjuk helyesen megérteni, ha történetét azok között a keretek között vizsgáljuk, amelyeket a második jobbágyság rendjét szilárdan kiépítő XVII. századi magyar feudális társadalom nyújtott. Nyilvánvaló, hogy a vitézlő rend történetét nem vizsgálhatjuk e társadalmi struktúra meghatározó szerepének figyelembevétele nélkül. Osztálytársadalmakban a fegyveres erő általában az uralkodó osztály politikai, hatalmi eszköze, annak megvalósítója. A török elleni védekezés az egész társadalom érdeke volt, de a vitézi rend nemcsak ezt a funkciót látta el. Fontos eszköz volt ez a társadalmi réteg a birtokos nemesség kezében a parasztság feletti uralom biztosításában, s főként pedig a feudális hatalom érvényesítésében a hódoltsági területen. A katonáskodók és a parasztság viszonyának problematikájával csak újabban találkozunk néhány történelmi tanulmányban,

1 amelyekből egyáltalán nem valami idilli kép bontakozik ki. A katonáskodók rétege azonban nemcsak tevékenységében volt kétarcú tár1 Pl. Szakoly Ferenc, Parasztvármegyék a XVII. és XVIII. században. Bp., 1969. (Értekezések a tört. tud. köréből. 49.) 17 Arrabona 257