Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Lackovits E.: Egy kapuvári női ruhatár bemutatása

nyebb, olcsóbb kelmékből mindig a divatos színű és mintájú megvásárlására. A drága, ünnepi viselet anyaga két nemzedéken keresztül is változatlan maradhatott. Az ünnepi ruhákat a díszes kiegészítőkkel Póko Teréz híres parasztvarrónő készítette.

4 Adatközlőm szerint Póko Teréz gyorsan és szépen varrt. „Mindent rábíztak, nem mondtak neki semmit. A „söprűt"

5 meg a „szerszámot"

6 is ő tette a ruhára, ő tudta, mire mit kell rátenni."

7 Göndöcs József né 13 éves korában, 1949—50-ben kapta meg a kész ruhatárat. A szoknyákat felhajtotta, a ruhákon ezenkívül semmit nem alakított, mivel csak egyetlen totya és majkó volt közöttük, a többi már eredetileg lekötősnek készült. 1971 húsvétján vetkőzött ki, addig az egyetlen kékfestőből készült kivételével valamennyi ruhát viselte. A majkót csak az 1960-as évek elején vetette le végleg, addig nagy ünnepen templomba felvette. Korosztályából Göndöcsné viselte legtovább ezt a fajta ruhatárat. Az ő ruhái azok, amelyek leggazdagabban és legárnyaltabban reprezentálják a kapuvári ruhák változatos sorát.

8 A ruhák anyaga: bársony, selyem, szövet, piké, karton (tarka), batiszt, grenadin, fiókon, barchent (parget), gyolcs, kékfestő. Nagynénje elbeszélése szerint a bársonyt és a szövetet egy ismerősük segítségével Bécsújhelyből hozták. Az egyéb anyagokat Kapuvárott vették. Legszívesebben zsidó kereskedőktől vásároltak, mivel „ők mindent felhajtottak". Szoknyának 5 m (4 szél, de volt rá eset, hogy 3,5 szélbe tették), blúznak pedig 1 m anyag kellett. Egyszerre általában 3—4 öltözet ruhára való anyagot vettek meg, mert „egy ruhával nem mentünk varrónőhöz, hanem hárommal". A mennyiségi zsúfoltságra való törekvés oka az a régi követelmény, hogy a férjhezmenő leányt szinte egész életére el kellett látni ruhával.

9 (Ennek gyökerei természetesen sokkal mélyebbre nyúlnak, de most nem ennek elemzése a feladatunk.

10

) Ez a törekvés a kivetkőzés után is huzamosabb ideig megmarad. Az alsónemű, ahogy már korábban említettük, nem öröklődött. Jelen esetben tulajdonosa közvetlenül anyjától kapta. Lánykorában 10 inge volt, amikor férjhez ment, kapott még 25-öt. Valamennyi gyolcsból készült, anyagát már üzletben vásárolták Kapuvárott, de még otthon varrták meg. Az ingekből csak egyetlen. darab került gyűjteményünkbe, a többi elszakadt, vagy tulajdonosa szétbontotta. Alsónemű volt, de a ruhának kiegészítője, mintegy a testen kialakított formának megteremtője, a barchentből (parget) és kartonból (tarka) készült 4 A parasztvarrónők szerepéről, a viselet alakulására gyakorolt hatásukról 1. Horváth T., A kapuvári parasztvarrónők. Néprajzi Közlemények XI. 1—2. (Bp. 1966.) 97—114. 5 Söprű = körben a szoknya aljára rávarrt, kb. 0,5 cm-es bársonycsík, amely a kopástól véd. 6 Szerszám = készen, méterben kapható gyári selyemhímzésű csík, díszként varrták bársony-, selyem- és ünnepélyesebb szövetszoknyák aljára körben, valamint a hozzájuk tartozó majkók, lekötős blúzok hátára kétoldalt és az ujjak végére. Selyemre és bársonyra széles, szövetre keskeny szerszám került. 7 Göndöcs Józsefné szül. Varga Berta Erzsébet, Kapuvár, Alkotmány u. 10. A ruhatárra vonatkozó adatok tőle származnak. 8 Horváth Terézia hívta fel erre figyelmemet. Segítségét ezúton is köszönöm. 9 Gáborján A., A magyar népviselet. Kísérlet egy összefoglalásra. Néprajzi Értesítő XLIX. (Bp. 1967.) 180. 10 A témával kapcsolatban 1. Hoffmann T., Néprajz, társadalomkutatás, feudalizmus. Valóság 1972. XV. évf. 12. sz. 8—29. 200