Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

11. ábra. A ház, mely előtt a fehér reverendás pap sétált — Jakab, Jakab! Amikor hátra nézett, nem látott ott senkit. Éjjel volt, de világos mert a hold világított. Tovább jött hazafelé. Megint hallja: — Jakab, Jakab! Hátra néz, mindent megnéz, de sehol senki. A lovak közé csap, és vágtába rohan hazafelé. Megint hallja: — Jakab, Jakab! Várj meg! Jakab hátra néz, de nem lát sehol senkit. Olyan gyorsan hajtott, hogy amikor a Diele dűlőhöz érkezett, kiesett a kereke. A kereket csak felemelte "és feltette a szekérre és három kerékkel jött haza, mert keresni kellett volna valamit, hogy beakassza, hogy megint le ne essen, mert mindent elvesztett, de azt nem merte, ezért a tengelye teljesen elkopott. Azt mondta, hogy a Stanarék meghalt édesanyja kiabált utána, mert megismerte a hangját. 84. Amikor születőben voltál, nagyon sokan mesélték, hogy az utcán a kamránk előtt sétált egy fehér reverendás pap. Esernyője is volt. Nagyon sok ember látta. Senki se tudta, hogy ki az. Azt hiszem, hogy a boldogult Gjivanov pap lehetett. 85. Amikor édesanyám ment le a Caricevékhoz, mert édesapja beteg volt furcsa hangot hallott. Mintha valami a patakba cuppanna, mintha oda beleesne valami. Félt, mert nem tudta, hogy mi lehet az. Elment egészen a patakig de semmit sem látott. Másnap elmondta egy bácsinak. Ő azt mondta, hogy azt minden nap hallja. A nyárfa tetejéről indul, és beleesik a patakba. Már nagyon sokszor figyelte, hogy mi az és meg is nézte, semmit sem látott, nem tudja, hogy mi eshet a patakba. 191