Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

Aztán a kocsmáros megmondta, hogy ki az, aki arra megy. Ök is megnyugodtak. Már azt hitték, hogy feltámadtak a halottak. 81. Egy alkalommal a tanító az esti litánia után elaludt a templomban. Amikor felébredt, látta, hogy az oltáron égnek a gyertyák. Kijött egy pap, hogy misézzen. Amikor kiért, és kipakolt, majd kifordult és mondta a „Dominus vobiscum"-ot, és nem felelt rá senki, összecsomagolt és visszament a sekrestyébe. A kántortanító másnap elmondta a plébános úrnak, hogy mit látott a templomba az éjjel. A plébános úr azt mondta neki: — Menj el másnap is a templomba. Amikor ismét elkezdi az a pap a misét, akkor segíts neki. Amikor mondja majd a „Dominus vobis cum!"-ot, felelj neki: „Et cum spritut tuo"-ot. így is történt. A misét így elmondták. A kántortanító énekelt a mise alatt, mint más miséken, és végig felelt a papnak. Amikor vége volt a misének, a pap megfordult és megköszönte a kántortanítónak, hogy segétkezett, mert már •— nem is tudom hány éve — amióta meghalt — minden nap kijött a templomba, hogy elmondja ezt a misét, mert nem végezte el életében és ezért most kellett elmondania ; de mivel senki sem felelt, nem tudta elmondani. így, hogy a kántortanító itt volt és felelt neki, szolgált a mise alatt, elmondhatta. így már nyugodt lesz a másvilágon. 81. Egy faluban történt. Amikor a plébános úr reggel ment misézni, látta, hogy az oltárterítőbe három véres arc van beletörölve. Amikor mondja a misét, ezt gondolja magában: — Mi lehet ez? A dolog kitudódott és a nép is megtudta. A plébános úr megkérdezte: — Kinek lenne annyi bátorsága, hogy megnézné az éjjel, hogy mi történik ebben a templomban? Egy bátor, daliás, erős legény jelentkezett. Mielőtt azonban elment volna a templomba, megkérdezte a kanászt, hogy mit csináljon a templomban. A kanász ezt válaszolta neki: — Menj föl a karzatba. Amikor az már harmadszor megy arra, akkor szólj neki. Elment a legény a templomba. Fölment a kórusra. A kóruson lógtak lefelé a harangkötelek. Ügy tudta mindenki, hogy ha baj lesz, a legény meghúzza a harangokat, és mennek segíteni. Az egész falu éber volt és figyelték, hogy nem kell-e segíteni a legénynek. Amikor elérkezett az éjfél, az oltárnál kinyílt az ajtó, ki jön ki a lyukból? A volt plébános! Csúszik az oltár körül. Amikor először odaér az oltárhoz, beletörli a véres arcát a térítőbe. Aztán megy másodszor. Ugyanaz történik. Amikor harmadszor is odaért, megszólalt a legény a kórusból. A lélek meg azonnal elindult mászva a templomon át a kórus felé. Amikor már felért a kórus utolsó lépcsőjére, ez a legény remegett, hogy mi fog történni, mit csináljon most. Amikor a lélek az utolsó lépcsőre érkezik, megszólal: — Az a szerencséd, hogy tudsz, amit tudsz, különben széttéptelek volna, ha ezer lelked lenne is. Erre eltűnt a lélek. És attól a naptól kezdve már nem volt többé látható a véres arcnyom az oltárterítőn. Azt mondták, hogy az pap itt vezekelt, mert sokat tartozott. Valamit mulasztott a misénél és ezért kellett itt vezekelnie. 82. Egy ember a korcsmában volt és éjjel a temetőn keresztül ment haza, 189