Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

Luca napján kell kezdeni csinálni, és minden nap kell rajta valamit csinálni. Karácsony előtti napon kell befejezni. Amikor az éjféli miséről jönnek kifelé az emberek, akkor a székre kell állni a templom ajtóban. Akkor meglátja a boszorkányokat. Akik boszorkányok, azoknak mintegy be van fedve az arcuk. Éjféli misén azért nincs szentséges mise, mert akkor a boszorkányok arccal hátrafelé ülnének. 65. Az, aki elkészíti magának a Luca-széket, el kell vinni az éjféli misére. Amikor a templomban az úrfelmutatás van, akkor kell ráállni a székre és meg fogja látni a boszorkányokat. Egy ember csinált magának ilyen széket. Amikor megcsinálta, az istáló előtt felállt rá, hogy kipróbálja, hogyan fog majd felállni az éjféli misén. A tehén elszabadult az istálóba, kijött és fellökte. Azt hitte, hogy már itt van az ördög és elviszi. Azonnal összetörte a széket. 66. A boszorkányok kedden és pénteken hallják, ha róluk beszélnek. Hogy ne halljanak a boszorkányok, fügét kell mutatni és mondani: — Pfuj, pfuj! Brus va usijesa, sfinjsko govno va trubac, da ne budete cule. (Pfuj, pfuj! Köszörű követ a fületekbe, disznó trágyát a szátokba, hogy ne halljatok.) 67. Egy emberről azt tartották, hogy boszorkány. Egyszer jött hazafelé a mezőről. Mi is jöttünk utána: én, nővérem és édesanyám. Ez meg pont pénteken volt. Azt hiszem, hogy az a boszorkányok napja! Magában annyit beszélgetett és annyit mondogatott. Mi meg mind a hárman köpködtünk utána. Azért kell köpködni, hogy a boszorkánynak ne legyen ereje. 68. Azt mesélték, hogy a pincébe a borra is rájártak a boszorkányok. Seprűn lovagoltak oda és megitták a bort. 69. A boszorkány háza előtt éjjel féltek elmenni, mert attól tartottak, hogy megrontja őket. 70. Azt tartották, hogy egy helyen a boszorkányok reggelre a kertben öszszeszedték a gyümölcsöt. Látták is, hogy volt ott valaki. Egy alkalommal az egyik férfi vett annyi bátorságot, hogy odament és elkapta. Az egyik asszony volt csak ott fehér lepedőben. 71. Házasság kötés előtt az öregasszonyok mindig megvizsgálták, hogy a leány, vagy a fiú rokonságában nincs-e boszorkány. Mert ha valakit annak tartottak, nem engedték, hogy a házasság létre jöjjön. Azt csak kitalálták, hogy valaki boszorkány. 72. Amikor a fiatalasszonyt az új házba vitték a lakodalom napján, akkor a konyhaajtóban söprűt dobtak eléje. Ha a söprűt átlépte, akkor azt mondták, hogy lusta lesz, ha felemelte a söprűt, akkor azt mondták, hogy szorgalmas lesz. Mások meg azt mondták, hogy söprűt nem szabad az ajtóba dobni, mert akkor megbabonázzák a fiatalasszonyt. • 73. A gyereket nem volt szabad megverni a seprűvel, mert azt mondták, hogy akkor bolond lesz. (A seprű boszorkány és mindennek árt.) 74. Amikor a tehén megborjúzott, nem adtak ki semmit a házból, hogy a boszorkányok ne ártsanak neki. 75. Amikor a lovakat megbabonázták, akkor szentelt virággal kellett megfüstölni, azokkal a virágokkal, amelyek az úrhapi körmenet alatt a sátorban voltak. Egy rossz fazékba parazsat tettek, és a parázsra tették a virágokat és azzal füstölték meg a lovakat. A lovakkal néha csak a Tuskinékig mentünk, és már vissza kellett fordulni velük, és megfüstölni őket és megdörzsölni. Nagyon izzadták ilyenkor a lovak. 187