Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
D. Askercz É.: Barokk pestisemlékek a Sopron környéki falvakban
Illico cessavit perquandis mortisthiatus Sanctorum auxilium perspice posteritas Natum post Christum septigenterimus anno Milleriumus praesens undecimus fuit. Vessus dum sculpti vel dum sunt vessibus ancti Fluxerat augusti Candida nona dies 1711. E felirat egészen pontosan meghatározza a fogadalom jelentőségét és tartalmát. Arról beszél ugyanis, hogy már az elhatározás is megszüntette a pusztító járványt. A lakosság isten felé fordulásának bizonyítéka lesz tehát a mű. A szentek csodálatra méltó (csodatévő) szerepét nemcsak a maguk, de az utókor számára is megfogalmazandónak tartják. Az örök emlék állítása az úristen hatalmába, valamint a babonás csodába vetett hit keveredését mutatja számunkra, így találkozik össze a népi hiedelemvilág azzal az ideológiával, amely egyébként is szorgalmazta a hit mindenféle megnyilvánulását. A szoborral díszített oszlopok, s köztük az a csoport, amellyel foglalkozunk, 1680 után keletkezett, s nagy részük az 1680 utáni fél évszázadban. Keltezésük és számuk megnövekedése összekapcsolódik tehát az ellenreformációs törekvésekkel. Nyugat-Magyarországon az eddigi kutatók, Aggházy 11 és Csatkai Endre 12 is összefüggésbe hozzák keletkezésüket az Esterházyak és Nádasdyak hittérítő tevékenységével. Az ő példájuk, valamint az a tény, hogy maguk is sok oszlopot és oltárt állíttattak, feltétlenül hatással volt a falusi emlékek nagy számára, de ugyanakkor megmutatja az itt ható ellenreformációs tevékenységek jelentőségét és erejét is. Az eddig elmondottak magyarázatul szolgálhatnak a szobrok nagy számának és témájának megértéséhez is, de nem tárják föl egyértelműen a köztéri szobrászat igényének művészettörténeti okait, a műfaj kialakulásának és fönnállásának stílustörténeti tényezőit. Az emlékegyüttes további vizsgálatával remélhetjük csak e kérdések tisztázását, valamint annak pontosabb megfogalmazását, hogy miért pont a 17. és 18. században erősödik fel és épül újjá ez a szobrászati hagyomány. Hogyan határozzák meg tematikáját a megváltozott társadalmi és történeti körülmények, különös tekintettel az ábrázolt szentek kiválasztására? E dolgozatban arra vállalkozhatunk, hogy egy keletkezésében világosan megfogható emlékegyüttest, a pestisemlékműveket vizsgáljuk, mégpedig abból a szempontból, hogyan alakul ki ezeknek falusi formája, milyen felépítésűek ezek, hogyan kapcsolódnak a városok hasonló emlékműveihez? Milyen változást találhatunk kompozícióban és ikonográfiában a nagyobb igényű városi emlékekhez képest? Kiindulásul, az e területen is ható bécsi pestisemlékművet tekintve, a sopronin keresztül a falvak emlékéig vezető utat kívánnánk bemutatni a fent említett szempontok figyelembevételével. Felvázolva azt a képzőművészeti, szobrászati utat, amely a bonyolult felépítéstől az egyszerűig, a gazdag programtól a szerényebbig vezet. Feltárva ennek formai jegyeit és változásait is. A bécsi pestisemlék keletkezési körülményei alapjában véve azonosak a falusiakéval. Ez is a pestistől való szabadulás emlékére készült 1679-ben; azzal 11 Aggházy M., i. m. 64-^67. 1. 12 Csatkai E., i. m. 136. 1. 152
