Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
D. Askercz É.: Barokk pestisemlékek a Sopron környéki falvakban
BAROKK PESTISEMLÉKEK A SOPRON KÖRNYÉKI FALVAKBAN A 18. század folyamán fejlődik a köztéri szobrászat nagyarányú művészetté Magyarországon. Ekkor kerülnek a városok tereire a pestisemlékek, Mária-oszlopok és Szentháromság-szobrok. 1 Nyugat-Magyarországon és Sopron környékén azonban már a 17. század folyamán találunk ilyen emlékeket nemcsak a városokban, de a falvakban is. Hogy az ország belső területeihez képest ilyen korai, nagyszámú és széles körben elterjedt szabadtéri szobrászatot találunk, annak többféle oka van. Ez a terület viszonylag egységes gazdasági fejlődésű, sokkal kevésbé érték olyan veszteségek, mint az ország belső területeit, ugyanakkor sokkal erősebben hatnak itt a szomszédos osztrák területek hasonló emlékei is. Minthogy ezen a területen korábban és viszonylag rövidebb idő alatt terjed el a szabadtéri szobrok állításának szokása, így az országos fejlődés szempontjából is föltétlenül érdekes ennek a területnek önálló vizsgálata. Megfigyelhető itt annak az útnak többféle művészi változata is, ahogyan a városok nagyművészete a falvakba kerülve leegyszerűsödik, s ennek az ívnek nemcsak helyi, de általános művészi vonatkozásai is sok mindenben előírják az országban végbemenő változásokat. Művészettörténeti szempontból a barokk szobrászat elterjedését, stílusváltozásait figyelhetjük meg az itt lejátszódó változásokon. Az az emlékcsoport, amelyet vizsgálni kívánunk, a Sopron környéki falvak 17. és 18. századi szabadtéri szobrászatának egy része, a pestisemlékek. Az itt található szobrászati emlékek egyébként rendkívül nagy számúak. Egy-egy község főterén, illetve utainak mentén olykor négy, öt szobrot is találunk. Ezek általában egy szabadon álló oszlop tetejére helyezett alakok, a kor vallásos szemléletének megfelelően különféle védszentek, Mária-, illetve Szentháromság-szobrok. Felállításuk nemcsak a kor vallásos ideológiájával magyarázható, hanem egy meglévő szobrászati hagyomány erős továbbélésével is kapcsolatos. E szoboranyag vizsgálatát igen megnehezíti alkotóinak névtelensége, valamint az a tény, hogy a megrendelőit illetően is csak e szobrok itt-ott meglévő felirataira támaszkodhatunk. Az alkotások színvonala szinte teljesen kétségtelenné teszi azt, hogy készítőit a környék kőfaragó céheinek mestereiben találhatjuk meg. Az Esterházy-birtokokon, Nagymartonban és Szentmargitán működött kőfaragó céh a 17. századtól, Sopronban és Kismartonban pedig a 18. században. Feltehető, hogy ezek nemcsak az épületplasztikák faragásával, de síremlékek és 1 Aggházy M., A barokk szobrászat Magyarországon. Bp. 1959. 641. 149
