Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
Kozák K.: A premontreiek építkezései Győr-Sopron megyében a XII–XIII. században
Európában ez időben a legdinamikusabban fejlődő szerzetesrend — mint egy évszázaddal korábban a ciszterciek és premontreiek — a domonkos és a ferences rend volt. Nálunk is megindult már a tatárjárás előtt a domonkos kolostorok építése (Buda, Győr, Margitsziget, Veszprém). Nyilvánvaló, hogy a tatárjárást követő helyreállítások idején ezen kolostorok helyreállítására, illetve építkezéseik befejezésére az elsők között került sor, hisz a királlyal, illetve az alapító püspök utódjával közvetlen kapcsolatban álltak. 42 Az említett domonkos kolostorok közül háromnak lényegében ismerjük teljes alaprajzát (Buda, Margitsziget, Veszprém). Mindhárom kolostor templomának alaprajza, hasonló a mórichidai és a turóci prépostsági temploméhoz: egyhajós, egyenes szentélyzáródású (14. kép). 43 Egy lényeges különbség van a XIII. század közepe táján épült domonkos és premontrei kolostorok templomai között. A premontreiek ez időben már csaknem kivétel nélkül Ny-i toronypárral építik templomaikat [Adony. Bény (Bina), Bozók (Bzovik), Mórichida, Ocsa, Pályi (Herpály?), Saág, Tűrje, Zsámbék]. (Ehhez még úgy véljük, hozzászámíthatjuk Csornát és Turócot is.) 44 A premontreiek korábbi történetéből kitűnik jó alkalmazkodó képességük, helyzetfelismerésük (érsekségek, püspökségek, plébániák vezetése, vezető rétegek bizalmának elnyerése stb.). Ez képesítette őket — más történeti okok mellett — a gyors elterjedésre, megerősödésre. Figyelemmel kísérték a ciszterciek tevékenységét, sok esetben együtt is haladtak velük bizonyos reformtörekvések megvalósításában. Átvették egyes szervezeti megoldásaikat (kolostorok, apácazárdák telepítésével kapcsolatos szabályozás stb.) — Nyugat-Európában új templomtípusokat építettek (háromhajós, keresztházas, egyenes szentélyzáródású) —, s közben kialakították sajátos szervezetüket. 45 Ügy véljük, ez a folyamat játszódhatott le még egyszer — természetesen most csak hazai történetükre vonatkoztatva — a tatárjárás utáni újjászerveződés, építkezések idején. Most azonban már nem a ciszterciek, hanem az erős, életképesebb domonkosok példáját követhették. E lehetőséget kínálta és segítette a Turócot alapító IV. Béla személye, aki e két rendet megkülönböztetett módon kedvelte. 46 42 A győri domonkos kolostort nem ismerjük, de tudjuk azt, hogy őket a ferencesekkel együtt Gergely püspök (1223—'1241) telepítette le a városban. (Almanach 28.). 43 Buda (H. Gyürky K., i. m. és Buda településének kezdete a régészeti adatok alapján. Arch. Ért. 99. évi 1. sz. Budapest, 1972. 33—46.), Margitsziget [Feuerné Tóth R., V. István király sírja a margitszigeti domonkos apácakolostor templomában. Bud. Rég. XXI (1964) M5—131.], Veszprém (Kozák K., XI—XIII. századi egyházi építészet Veszprém megyében, AVMMK VIII Veszprém, 1969. 223—234.). (OMF Tervtár: 8364. sz. sz. felmérés nyomán.) 44 A nyugati toronypáros megoldás hazánkba való közvetítőit, s e típus elterjesztőit a premontreiekben véltük megtalálni. A cisztercieknek rendi előírása, hogy nem építhetnek tornyot templomaikhoz, s így nem valószínű közvetítő szerepük. A domonkosok és ferencesek később jelennek meg nálunk, mint a Ny-i toronypáros megoldás. A bencéseknek kialakult templomtípusuk volt hazánkban, s így nem valószínű, hogy ők kezdeményeztek volna egy hagyományostól eltérő, újabb, toronypáros megoldást. A premontreiek viszont arról a területről és akkor jöttek — Franciaország —, ahol és miután ez a típus kialakult. (3. jegyzet) 45 (Danielik) i. m. (6. jegyzet). 46 Margit leánya a domonkosok zárdájában élt, a premontreieket pedig azért kedvelte, mert „ez a rend tisztelte leginkább Szűz Máriát", a király és az ország patrónáját (Pauler, II. 245.). — A domonkosokkal való együttműködést, vagy azok építészeti megoldásainak követését elősegítette a két rend közti korábbi kapcsolatok megléte is. (Szt. Domonkos premontreiek által telepített kolostorban — De-la-Vid — nevelkedett. (Danielik, 181.). 140
