Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Kozák K.: A premontreiek építkezései Győr-Sopron megyében a XII–XIII. században

érdekes szerkezeti részlet, amellyel érdemes kissé részletesebben foglalkoznunk. A sekrestye DNy-i sarkában kis ajtónyílást találunk, amelyen át az emeletre vezető lépcsőhöz jutunk (5. kép). Ez a lépcső a sekrestye Ny-i falával'-együtt épült, s az emeleti szintre vezet. Az itt lévő kis helyiséget csak két egészen kis méretű résablak világítja meg némileg (8. kép). Ez is arra mutat, hogy azt állandó használatra nem szánhatták. Innét közelíthették meg a szentély feletti padlásteret. Az említett lépcső szerény volta dacára is értékes részlet számunkra. Ez adja az egyik fontos egyezést a már említett turóci prépostsággal, ahol éppen a mórichidai példa nyomán találtuk meg teljesen azonos elrendezésben és méretben — csak az É-i oldalon — a sekrestye Ny-i falában lévő, emeletre vezető lépcsőt (12. kép).

39 Egy olyan részlete van még a mórichidai templomnak, amelyről szólnunk kell. A hajó D-i falának sekrestye felé eső részénél egy egyszerű kis építménybe foglalt, részben elfalazott, elszedett keretelésű, félköríves záródású kaput találunk (11. kép). E kapu részletformáit eltakarja a vastag mészréteg. A kapu helyzetéből, méretéből és az így takartan is látható részletekből arra következtethetünk, hogy az együtt készült a Ny-i kapuval, s ezen keresztül léptek a templomba a szerzetesek a kolostorból. Ezzel egyben arra is választ adtunk, hogy a kolostor a templom D-i oldalához kapcsolódott, miként a sekrestye. (Ugyanígy van ez az adonyi, hatvani, kökényesi és a turóci prépostság esetében is, csakhogy ott a sekrestye és a kolostor a templom É-i oldalához csatlakozik (12—13. kép)/*

0 A prépostsági templom ismertetése után szükségesnek tartjuk, hogy röviden kitérjünk az egyenes szentélyzáródás kérdésére. így kívánunk közelebb kerülni a prépostsági templom alapításának, építésének körülményeihez, az azt érintő hatásokhoz. A Győr-Sopron megyei középkori egyenes szentélyzáródású templomokról írt dolgozatunkban vetettük fel először — hacsak vázlatosan is — a premontreiek hazai építkezésének kérdését. Akkor úgy véltük — a Veszprém megyei egyenes szentélyzáródású építmények vizsgálatából levonható következtetések és néhány részletegyezés stb. alapján —, hogy a pannonhalmi építkezések lehettek hatással a mórichidai templom építésére. Az azóta elmúlt csaknem egy évtized során végzett kutatás, újabb feltárások eredményei lehetővé teszik számunkra a kérdés pontosabb meghatározását, újabb oldalról való megközelítését is/'

1 Amint a fentiekből már láthattuk, a mórichidai és a turóci prépostsági templomok között jelentős hasonlóságok mutatkoztak, s az alapítást megörökítő oklevelek keltezése is egyezik: 1251. Turóc alapítója IV. Béla, benépesítője Premontré, a rend anyamonostora. (A tatárjárás előtt Váradhegyfokot, az első hazai prépostságot és Leleszt, utána csak Turócot telepítette Premontré, amely világosan utal jelentőségére.) Bár a rend ez időre elérte fejlődésének tetőpontját, ekkor még jelentős szerepe volt Európa egyházi életében, s nagy anyagi erővel rendelkezett. Nem járhatunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy a borzalmas pusztulás utáni évtizedben a király támogatást is remélve kérte fel az anyamonostort az általa alapított prépostság benépesítésére. 39 E lépcsők feltehetően a hálótermekkel való közvetlen kapcsolat céljaira is szolgáltak. (E lehetőségre H. Gyürky Katalin hívta fel figyelmemet.) 40 Kiss L., XIII. század elején épült templomra és monostorra akadtak Nyíradonyban: Szabolcsi Hétfő, 1936. dec. 21. — Németh P., Szabolcs és Szatmár megyék Árpád-kori (XI—XIII. századi) földvárai és monostorai. NYJAMÉ X (1967) 91—102. 41 Kozák K., Három Árpád-kori kolostor kutatása és építéstörténete. MÉSZ Ép. Tan. pályázat 1971. 29. sz. pályamunka (kézirat). (3—4. jegyzet) 137