Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Kozák K.: A premontreiek építkezései Győr-Sopron megyében a XII–XIII. században

MÖRICHIDA (ecclesia de Raba, monasterium de Raba, Pons Mauritii, Morochhida) Titulusa: Szent Jakab apostol. Csorna filiája volt. A győri egyházmegyéhez tartozik. A Rába jobb partján állt a prépostság — ma csak temploma — szemben Árpással, a középkorban is fontos átkelőhely, híd közelében. A prépostságot a besenyő eredetű Pok nemzetséghez tartozó Móric, Nyitra megye comese, a királyné udvarbírája alapította 1241—1251 között. A prépostság a nemzetség mórichidai ágának monostora volt. Az adományok írásba foglalása 1251-ben történt.

26 Később Móric elnyerte a tárnokmesteri tisztséget. Felesége a Rátold nemzetségből származott. Halála előtt ő is adományt tett a prépostság részére, amelyet Móric 1267-ben teljesített.

27 (Feltételezhető, hogy ez a családi kapcsolat is hozzájárult ahhoz, hogy a két nemzetség — Pok és Rátold — premontreiekkel népesítette be monostorait.)

28 A mórichidai prépostság nagyobb jelentőségre nem emelkedett később sem. Valószínűnek tartjuk, hogy a kisebb létszámú prépostságok közé tartozott, amelynek elsődleges feladata az alapító és családja temetkezőhelyével, s a hozzá tartozó falvak népeinek lelkigondozásával kapcsolatos teendők ellátása volt. [Hasonló feladatokat ellátó, kisebb premontrei prépostságok az ország más részein is működtek ebben az időben (Adony, Rajk stb.), amelyekről oklevelek adatai tudósítanak bennünket.

29 Másoknak méretei utalnak hasonló rendeltetésre (pasztoráció).]

30 A mórichidai prépostság benépesítésekor a csornai monostor már több mint hatvan éve fennállott. Közben a tatárjárás során elpusztultak, megrongálódtak a régi kolostorok és templomok. Ez Okot és lehetőséget adott az új építészeti stílus (gótika) elterjedésének. A mórichidai prépostság már ennek az új építészeti felfogásnak megfelelő formában épült, amelynek fontosabb — a korábbi monostoroktól elütő — jegyei a bizonyos vonatkozásban egyszerűbb formai megoldások (kevésbé díszített, egyenes szentélyzáródás stb.) és a fejlettebb építészeti szerkezetek (boltozat, Ny-i toronypár, falban vezető lépcső stb.).

31 Az új építészeti irányzatban azonban még helyet kapnak a román kori templomoknál használatos formák, megoldások ebben az időben, de velük együtt már alkalmazzák a gótikus építészeti formákat, szerkezeteket. Ennek az átmeneti megoldásnak egyik legjellemzőbb, aránylag kevés átépítést mutató emléke hazánkban a mórichidai premontrei prépostság temploma (4. kép). Az egyhajós, nyújtott téglalap alakú hajóhoz a csúcsíves diadalív mögött négyzetes, boltozott szentély csatlakozik, amelynek D-i oldalán, áll a téglalap 26 N. Bachmund, i. m. 452—453. — Baues L., i. m. 270—271. — Oszvald F., i. m. 247. — Csatkai E., i. m. 458—462. 27 Dl. 634., 635 (Átírás a csornai konvent 1412. évi oki.). 28 A Rátold nemzetség monostorának romjai Gyulafirátóton állnak. (Pâmer N., A gyulafirátóti középkori premontrei monostor feltárása. AVMMK 6 Veszprém, 1967. 239 —246. 29 A leleszi házi levéltár 1388. évi oklevele beszámol egy nagyobb (Lelesz) és egy kisebb (Adony) prépostság pasztorációs munkájáról. Oszvald F., i. m. 232. 30 Margitsziget, Ocsa, Tűrje stb. (Ilyen lehetett általában az összes kisebb, premontreiek által benépesített nemzetségi monostor.) 31 Kozák K., A román kori egyenes szentélyzáródás hazai kialakulásáról. Magyar Műemlékvédelem 1961—62. III. (Budapest, 1966.) 111—133. 133