Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
Gömöri J.: Korai császárkori és Árpád-kori település, X. századi vasolvasztó műhely Sopronban
Az 1. minta elég jelentős mangántartalommal bír, a 2. mangánban igen szegény. Az viszont ismert, hogy a feldolgozott érc nagy mangántartalma elősegíti az edzhető, némileg acélszerű vastermék létrejöttét. Az alacsony kovasavtartalom alapján arra következtethetünk, hogy a kihozatal, tehát az, hogy a feldolgozott ércek vastartalmának mekkora hányadát kapták meg fémes vasként — elég alacsony kellett, hogy legyen. Egyik minta vasérceknél kissé talán szokatlanul magas Al 2 0 3-tartalma még nem feltétlenül azt jelenti, hogy annak eredete valamely dunántúli bauxit-előfordulás, illetve annak — bauxitként ma meddőnek minősülő — kibúvása. A magas CaO-tartalom is ezt a gondolatot ébresztené. Ennek ellentmond azonban részben éppen jelentősebb mangántartalma. A dunántúli bauxitok mangánt nem vagy csak nyomokban tartalmaznak. így alighanem csak egyszerűen agyagos ércnek mondhatók. Feltételezhető, ma ismeretlen, nyilván még a régiek kitermelésében is gyorsan kimerülő vasérctelepecskék hasznosítása. A salakok foszfortartalma nem mondható magasnak. Mindenesetre ez a foszfortartalom teljesen valószínűtlenné teszi azt a — néha felmerülő — feltételezést, hogy gyepvasércet dolgoztak volna fel. 2. FÜGGELÉK Római vízvezeték nyomai Sopronban 1925. év őszén szántási munkák közben a Mühläcker dűlőben régi falazatra, majd kőből falazott csatornára akadtak. A telek tulajdonosa néhai dr. Heimler Károly értesítésére a helyszínen megjelenve megállapítottam, hogy római vízvezeték maradványai kerültek elő, amiről ugyanazon év november 25-én két rajz csatolásával jelentést tettem a Nemzeti Múzeumnak. Ennek a leletnek, mely eddig közölve nem volt, aktualitást ad az Orsolya téri iskola 1954. évi tatarozása közben, a pincehelyiség padozata alatt nagyszabású római fürdő maradványainak előkerülése. A kutató- és feltárási munkákat vezető dr. Kiss Ákos megállapításai sajnos még nem állanak rendelkezésemre, és nagy érdeklődéssel várom a Scarbantia topográfiájára minden bizonnyal igen fontos megállapításokat. Különösen az 1925-ben előkerült vízvezetékkel kapcsolatosan érdekelnek azok, hisz szoros összefüggést látok a kettő között. A Mühläcker dűlő (1. ábra) a város nyugati részén terül el, és a lelőhely a volt csapatkórház nyugati kerítésétől cca 200 méterre nyugatra, a Brennberg felé vezető úttól cca 30 méter távolságban délre fekszik. (Helyszínrajz A. pont.) Itt a vezetéktől cca 1 méterre kelet felé körülbelül 2 méter széles gyenge emelkedés észlelhető, mely nyugati irányban 45 méter, keleti irányban pedig 72 méter hosszúságban húzódik, és a csatorna építésekor helyéből kiemelt földtömeg maradéka, amely azonban a gyakori felszántás révén már nagyon szétterült. A vezeték, melynek szintje cca 2,30 méter mélyen fekszik a talaj alatt, egy 25 cm széles és 1 m magas, a közeli kőfejtőből való kövekből rakott akna; alja téglával kirakva, mely a falazat felső szélére sátorszerűen felállított római tetőcserepekkel fedett. (2. ábra) A tetőcserepek két párhuzamos körrel vannak jelölve. A vezeték alja, melynek esése a város felé cca 2%, ma cca 35 cm magasan eliszaposodott. A vezetéket mind méretei, mind pedig költséges létesítésénél fogva közüzemnek tartom, mely a város legalábbis részbeni vízellátására szolgált. Közelfekvő tehát az a feltevés, hogy az Orsolya téri nagy fürdőt ebből a vezetékből táplálták. A város felé eső üres telkeken kutatóárkok segítségével a vezeték további iránya talán megállapítható, esetleg a Széchenyi téren is rá lehet akadni. Itt id. Storno Ferenc már 18i86-ban rátalált egy épület hipokaustumára, melyet a 45. számú vázlatkönyv 161. oldalán futólagosan le is rajzolt, de pontos helyét nem jegyezte fel. A Beloiannisz téren a római útszint cca 4 méter mélyen a mai alatt fekszik, az Orsolya téri fürdő körülbelül ugyanezt a mélységet mutatja, így tehát a vezeték nyomai a Széchenyi téren is körülbelül ugyanezen mélységben keresendők. A vezeték kiindulása előtt Bánfalván egy vízgyűjtő és derítőmedencét tételezek fel, talán a Tiefbrunner-malom helyén, illetve kertjében. Nincsen kizárva, hogy talán ez a régi malom éppen a vízmedence maradványainak köszönhette a helyét is, hisz nagy földmunkát takaríthattak meg ezáltal. Az Arch. Értesítő 1872. VI. kötet 11. számában a 111. pont alatt említés történik ugyan a Greilinger-malomnál talált római 120
